FotogrĂĄfusunk blikkfangos cĂ­met adott e kĂŠpnek. LeolvashatĂł. Igaz, e felvĂŠtel tavasszal kĂŠszĂźlt, amikor mĂŠg mit sem tudhattunk bĂśszmesĂŠgrĂľl, vagy elkĂşrĂĄsrĂłl. Most azonban, Ă­gy az ĂŠv vĂŠge felĂŠ, kiemelhetjĂźk ez ĂśrĂśkbecsĂť alkotĂĄst. A szĂĄmbavĂŠtel idĂľszaka ez. JĂśn az ĂşjesztendĂľ. Mindenki Ăşjra kezdi, mint ĂĄltalĂĄban. MĂŠgsem ezĂŠrt vesszĂźk cĂŠlba e fotogrĂĄfiĂĄt. Sokkal inkĂĄbb azĂŠrt, hogy aktuĂĄlis magyarĂĄzatot talĂĄljunk ĂĄltala.

Itt van mindjárt a kórházkérdés. Kering a sajtóban a kiemeltek listája, aztán vannak, jól értesültek, akik pontosan tudják, hányan maradnak, hányan nem. Nos, gyarapítsuk táborukat. Ennél pontosabb információ nem is lehet. Már idén márciusban megmondta a miniszterelnök, 46 kórházat újítanak fel. Vészesen közelít e számhoz a centrális elhelyezkedésû kórházak létszáma. Feltehetjük, nem kiemelt kórházat nem újítanak fel, fõleg nem akkor, ha az fel sem fog kerülni a kórházi (nem VIP- az person) VII (Very Impotrant Institution) listára. De olvassuk el a második mondatot is. Ezek után nincs más teendõnk, adjuk össze a két számot, és megtudjuk, a 150 kórházból mennyi marad meg. Íme az egészségügyi reform lényege két mondatban. Mondja bárki is, nem jelentették be jó elõre, meg hogy becsapták az ország népét. Fehéren feketén - vagyis - piroson óarany betûkkel itt látható mindez. Sõt a két portré együtt ellenpontozza a depressziós nénit, a rosszabbul élünk plakátról.

Helyesnek tarthatĂł, hogy fotogrĂĄfusunk nyitott szemmel jĂĄr-kel a vilĂĄgban. Sosem lehet tudni, mit is ĂśrĂśkĂ­t ĂŠppen meg. Akkor ĂŠs ott.