Nem tudom, mi hozta, hogy emberképünk összetöredezett. Tény, ez Ãgy van. Fotográfusunk, noha nem volt elõtte az olaszliszkai példa, rátalált a lényegre. Sõt, e napokban nincs is itthon, tehát nem is tudhatja - elvileg - a történéseket. (Tudom, van Internet.) Nem akarom e szörnyûséghelyszÃn falu lakossága nyakába varrni mai helyzetünket. Õk, legfeljebb, az indikátor szerepét tudhatják magukénak. A lakmuszét, amely savra rózsaszÃn, lúgra kék lesz, vagy fordÃtva. Ez az emlék is töredezett már. Emlékeink vannak az emberségrõl. Ha kimúlunk, ezek az emlékek is kimúlnak velünk. Milyen lesz a jövõ emberképe? Jó lenne, már most meglátni. Kegyelmi állapot lenne, ha megláthatnánk. Nem fogjuk. A feladat utódainkra marad. Remélem a mai nihil után, csak valami jöhet. A nullánál kisebb szám a mÃnusz. MÃnuszos ember? Jobb el sem képzelnünk. Rombolás, rombolás, az alkotás teljes hiánya. Sok pluszra lenne szükségünk. Most, nem késõbb. Most. |
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!