Azt kĂŠpzeltem, az elnĂśk Ăşr belenĂŠz a vakablakba. KĂśzepĂŠn a maga ĂźtĂśtte lyukat, lĂĄtja. TĂźkrĂśzĂľdĂŠsĂŠben ĂŠszreveszi nincs tovĂĄbb. Falnak ment. Nem ĂŠszlelte. Vagy ĂŠrtette? Mindent az utolsĂł tĂŠtre tett fel? SzerepĂŠbĂľl nem lĂŠpett ki. Maradt, mi volt. Ugyanaz a rosszul ĂśltĂśzĂśtt nyikhaj, amivĂŠ viszonyult az ĂŠvek folyamĂĄn. A nyikhaj az csak nyikhaj, nincs mit tenni. Semmi. Kapjon tizennegyedik havi nyugdĂ­jat. CsĂśkkentse sajĂĄt gĂĄzĂĄnak ĂĄrĂĄt. CsĂśkkentse az ĂĄfĂĄt, ĂŠs amit csak gondolna. CsĂśkkentse a jĂĄrulĂŠkokat. Fizessen belĂľle tĂśbb fizetĂŠst az egĂŠszsĂŠgĂźgyben. OrdĂ­tson torka szakadtĂĄbĂłl, hogy ne fĂŠljen. Ne remegjen, mint miskolci kocsonyabĂŠka. Ha mĂŠgis megĂŠrt valamit a helyzetbĂľl, mĂĄr kĂŠsĂľn lesz. Akkor mĂĄr a sĂĄtorfĂĄt tartja majd a kezĂŠben. HĂĄtulrĂłl meg nyomulnak rĂĄja hĂť alattvalĂłi, akiknek elegĂźk lesz addigra a folytonos pofĂĄra esĂŠsekbĂľl.