Vagy éppen a fordítottja. Az ember nem tudhatja elõre, melyik veszi ki magát helyesebben. Oj, be szép magyaros szófordulat. Veszi ki magát. A szék vagy az árnyéka, vagy mindkettõ. Sokkal izgalmasabb lenne a bejegyzés, ha árnyékszék címmel adnánk közzé. A túlzó vulgaritástól azonban tartózkodnánk. Sõt, a valóságot is hûségesebben adja vissza a székárnyék összetétel. Csak az a kérdés, kinek a székárnyéka a képen látható? Fotográfusunk vajh mire vélekedhetett, amikor lekapta a földi lehetõséget. Igen a fotográfia a lehetõség mûvészete. Ami akkor és ott, az alkalmas helyen és alkalmas idõben látható. Mint itt a székek árnyéka. Ha visszagondolunk blogunk lapjaira, valószínûleg felsejlik elõttünk a terasz, ahogyan TGM mondaná, a kerthelyiségek látogatóinak legnagyobb gyönyörûségére. Értjük TGM gondolatát. A széken, az árnyék tulajdonosán üldögélni, valami nagyon megvetendõ jelenségnek kell lennie. Mint amikor Kovács Pisti vagy a frakcióvezetõ úr maga ül a széken, egy plakáton, a forgalmi lámpa törzsén lengedezve, a kora tavaszi szélben. Ámen.