|
Lakatos |
| IllesLazar
(2006 March 12, Sunday, 10:00) |
 A lakat, mint motÃvum, vissza-visszatér képeimben. Szemlélem az utcát. Kapukat, falakat. És szemlélõdéseim közepette gyakran botlok lakatokba. Lakatból köthetnék egy csokrot, ha nem lenne ez képzavar okozója. S mivel az, nem kötök. Jobban érdekelnek - majd láthatók lesznek talán - a madáretetõk, a lámpák, õszi avarok, lépcsõk, biciklikerekes perspektÃvák, ablakok házfalakon. Nem sorolom. Van azonban a lakat, mint motÃvum. Másutt kettõs lakat is. Parkoló tábla a lakattal zárt ajtón. Étterem lakatja. Mi más még? Képi kavalkád. Téli és õszi. Jégtáblákkal, jégbe fagyott folyókba vezetõ lépcsõkkel, ágakkal, amelyek jégbõl meredeznek. A képi kultúra dühöngései. Mondhatni akár „cool túra", amint az is látható egy fotográfián, a népi szójátékok leleményessége szerint. Holott, mondta nagy humoristánk: „Amit szabad jó viccnek, nem szabad a szóviccnek!" Az ember fáradhatatlanul fotografál. Ãœzen vele a jövõnek a múltról. Képi kifejezõeszközeivel él. Hogy lássák mások is, amit csak õ maga látott abban a pillanatban. Játék ez. Játék: térrel és idõvel. Az idõvel, amelybe beleszorultak évszakok, tavasz, nyár, õsz, tél. Térrel, amelyben láthatók kivágott fák, tetõvel borÃtott platáncsonkok, járdára festett emberalakok, mintha valami helyszÃnelés maradványát jelentenék, vagy figyelem felhÃvást a szegénységre, elhagyatottságra, hajléktalanságra, kontrasztban televÃziós reklámáradattal. Ilyen gondolatok járnak fõmben, amikor képeimre tekintek. Azokra a képekre, amelyeket itt felteszünk a blogra, hétrõl-hétre, hónapról-hónapra. Mintha csakugyan belehúznánk a bloggerelésbe.
(2005-03-12) |
,
Blog
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!