|
TĂ©l |
| IllesLazar
(2006 February 10, Friday, 08:34) |
 Jégbe fagyott a fû és a hulló falevél.
Mintha lenne, mintha mĂşlna.
TĂĽkrözõdik mĂşlt vĂzfelĂĽletĂ©n a fĂ©ny,
amely szĂneit rögzĂti.
Már csak volt.
Lehetne is, Ă©lhetne, mozoghatna.
Nem teszi.
Megpihent.
Nyugalmát megszerezte.
Bár, e csalóka létben élhetetlenség van,
nem élhetõség.
Geometrikus mozdulatlanság, amit érezni kell,
nem látni.
A mozdulatlanságba a szemed viszi a ritmust.
Nagyot és aprót követve.
És jönnek szĂnek: barnák, sárgák, kĂ©kek, fehĂ©rek, zöldek.
Mind, megannyi hĂrnökkĂ©nt.
Hoznak fényeket, árnyakat.
Nincs bogárraj, mi röppenne.
Nincs mozdulat, mi meghozná a meleget e fagyott világba.
Nincsenek házfalak, kerĂtĂ©sek,
rajtuk átjárható bomlásokkal,
amelyek asztalokhoz, padokhoz kötnék figyelmünket.
FigyelmĂĽnk sincs.
Belefagyott az õszi vĂztĂĽkörbe.
A télbe.
Nincs fölötte madárraj.
Nincs. Csak
a sĂk van. Ritmikus fĂ©nyek hozĂłja.
Hangtalan kopogással.
(2005-02-10) |
,
Blog
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!