A nyik, mint olyan létezik. Sajnos. Magyarán nem nyiknak
mondják, mert az egy szláv nyelvi képzõ. A magyar átvéve és továbbfejlesztve a
környezõ szlávok nyik képzõjét, egyszerûen és közérthetõen nyikhajnak nevezte
el a nyiket.
A nyikhajnak nincs saját véleménye, a nyikhaj megvárja, hogy
fentrõl a vezérürü mit bömböl lefele. Ha meghallja a bömbölést, maga is
bömbölésbe kezd, ugyanazokkal a hangsúlyokkal, ugyanazokkal a szófordulatokkal,
ahogya n a vezérürütõl hallotta.
Történt egyszer egy nagy magyar megyei városban az eset. A
média megkérdezett egy állítólagos valakit, hogy mondaná el véleményét
hazugságairól . Ez a valaki egy állítólagos látható ember, aki, mint mindenki
más, fontosnak érzi magát. Felmászott az uborkafára, mert barátai löködték
alulról felfelé. Most ott ül az uborkafa tetején.
Nos, ezt az uborkafán fenn ülõ valakit kérdezte meg a média.
Néhány kérdést tettek fel valakinknek. Valakink azonban képtelen volt
megválaszolni a kérdéseket. Pedig azok eléggé egyértelmûek voltak. Különösen
azért, mert rávilágítottak valakink ferdítéseire, amelye ferdítések sajátos
csoportkommuniká ciójában voltak megfigyelhetõk.
Õ ellenezi azt, ami ma az egészségügyben zajlik. De ezt az
ellenzését már saját szavaival képtelen elmondani a kérdezõnek.
Érdekes. Eladdig küldözgette dezinformációs drótpostáit a
plebsnek. Mert, mint látható, õ egy igazi plebejus. Ám amikor megkérdezték tõle,
hogyan is van ez? Már inába szállt a bátorsága, beszart, igen beszart a
gatyájába.
Ez a valaki nem valaki, csak elvbarátainak az. Ez a valaki
egy valódi nyikhaj. Innen érthetõbbé válik valamivel természetrajza. Legalább
is reménykedünk ebben. |
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!