KĂśnyvek. SĂľt, kĂśnyvhegyek. A pultokon ĂŠs a roskadozĂł polcokon magasodĂł kupacok. A sĂĄtrak kĂśrĂźl is, a boltokban is.
KĂśtetek garmada, melyek mind arra tĂśrnek, hogy elolvasd mindegyiket. Olvass, olvass naphosszat, olvass hosszĂş ĂłrĂĄkon ĂĄt, ne nĂŠzz tĂŠvĂŠt, ne kapcsold be a szĂĄmĂ­tĂłgĂŠpet, csak olvass, ĂŠs megint csak olvass tovĂĄbb, rendĂźletlenĂźl.
Ne foglalkozz eleven politikĂĄval, napi kĂśzĂŠlettel, a gyerekkel, mĂşltaddal ĂŠs jĂśvĂľddel sem, csak olvasd egyvĂŠgtĂŠben a szomszĂŠd, vagy a kettĂľvel arrĂŠbb ĂŠlĂľ fĂśldlakĂł Ă­rĂĄsĂĄt. Ennyi a kĂŠrĂŠs, sĂľt kĂśvetelĂŠs hozzĂĄd, SorstĂĄrsam. VĂĄllalod? RĂĄadĂĄsul ma mĂĄr az is meggondolandĂł, kit is vĂĄllalsz kuckĂłdba vinni, hosszabb olvasĂĄsra?
Száz éve még túlnyomó volt a Jó, de ma már… Ki tudja? Vehetsz magadnak lektûrt, ami könny- és egyéb- zacskóid is megmozgatja, sírsz tõle vagy gerjedsz, de élsz tovább, hisz törtétn valami?
Vihetsz olvasódba tényirodalmat, amitõl az elmédet düh és a változtatás reménytelensége tölti el, mert rájöhetsz(?) mennyire átvertek egykori, mai választottaid és igehirdetõid, újságok és a média! Vehetsz magadhoz mélyen szántó, vagy éppen magasan szárnyaló könyveket, de te, ott legbelül akár maradhatsz is, ki voltál, a könyv igéi elzúghatnak füled mögött. És választhatsz még ezernyiféle könyvet, a lényeg egy marad: veled mi lesz, mit formál rajtad az író, a költõ, a másik földlakó?
KĂśnyvet Ă­rni ma mĂĄr nem fĂśltĂŠtlen kĂ­nzĂł bensĂľ szĂźksĂŠglet: csak szerzĂľk tĂśmegĂŠnek megĂŠlhetĂŠs.
Végül is rendjén való, hiszen ahol minden fogyasztói cikk, a vers, a regény és dokumentum (ha még oly hamisított) miért lenne kivétel? Emberek abból élnek, hogy írnak. Te pedig Barátom, eltartod õket: megvásárlod termelvényeiket, a köteteket. És elolvasod, megérted, megsiratod, vagy éppen kineveted a papírhõsöket?
Szürke minden teória, de Zöld, az élet Aranyfája… Goethe. Ezer éve, vagy több, mikor írta? Mégis, a látszat szerint, titkos féregjárat mûködik az Élet és Irodalom között. Amikor figyelve élsz, megsejted az Idõ rémisztõ sodrát, olvasol társaid szorongó tekintetébõl, és legbelül mindig pontosan hallod Isten, a lelkiismeret súgott üzenetét. Amint Kant és Móricz is megírta: legyél jó  -  legyél jó mindhalálig!
Mi mĂĄst tehetsz?

 (tråser)