
<>
Bár atlétaként
kezdte, a kézilabda lett a fõ szerelme, többszörösen is. A Volánnal kétszer
nyert MNK-t, s a Minszk állította meg a csapatát a döntõbe vezetõ úton. Ma az
egészség védelem, a prevenció a fõ területe, a testnevelés órákon kívül.-
Szinte egyszerre kezdtem az atlétikát, meg a focit az
általános iskola ötödik osztályában, Kiskunhalason. Zag László és Simity János
tanár urak szinte mindenre megtanítottak bennünket. Kézilabdáztunk,
kosárlabdáztunk. A fociban leigazolt a helyi Medosz, lévén ballábas vagyok, és
szélsõként játszattak. Középiskolában a Szilády Áron Gimnáziumba jártam a
boldogemlékû Horváth „Pikó" Istvánhoz. De a kosárlabda még mindig fontos volt.
Knézy Jenõvel, s a kétméteres költõvel, Rigó Bélával voltunk egy csapatban, a
megyei ifjúsági válogatottban is. Jenõ késõbb még a TF-es felkészülésemben is
segített, Tõle tanultam meg igazán úszni. Gond nélkül kerültem be a TF-re, s
csupán a második évre döntöttem a foci ellenében a kézilabda mellett, Kolos
Feri bácsi unszolására. Szabó Patyival, Csík Jancsival, Ajtony Ákossal, Hunyadkürty
Jancsival és Horváth „Alibivel" játszottam évekig. Érdekességként megemlítem,
hogy egy évben, stoplis cipõben kellett játszanunk a salakon.
-
Hova került a
Fõiskola után?-
Bár szívesen láttak volna a Honvédban, mégis hazahúzott
a szívem, Halasra mentem vissza dolgozni, bár volt egy kinevezett állásom a
jánoshalmi Gimnáziumban. Úttörõ titkárként dolgoztam, majd a 618-as ISZI-ben tanítottam.
A helyi kézilabda csapattal, a Spartacussal, mint játékosedzõ feljutottunk az
NB II-be. Hetvenötben elhívtak Nagykanizsára, ahol a Fõiskolán tanítottam és a
Gazdásszal feljutottunk az NB I/B-be, sõt a válogatottakkal telitûzdelt
Tatabányát kivertük a kupából. Kétszer gyõztünk a Fõiskolás bajnokságon.
-
Mikor érkezett
Szegedre?- Hetvenhét február elsejétõl dolgozom az Orvosegyetem
testnevelési csoportjánál, amely most már a SZTE Sportközpontja. Tanítás
mellett edzõködtem a Délépnél, majd a Hódikötnél. Nyolcvankettõben kétszer
megnyertük az MNK-t, (abban az évben az év elején és végén is rendeztek döntõt-
a szerk.) a KEK-ben a döntõbe jutásért estünk ki a Minszk ellen, ahol a
visszavágón már se Lele, se Szabó nem tudott játszani. Késõbb még a szegedi
lányokkal is dolgoztam, de a nyolcvanas évek vége óta a mérésekkel, az egészség
megõrzéssel foglalkozom. Ebbõl írtam a doktorimat is, kilencvenkettõben.
-
Folytatta valaki
a családban a kézilabdát?
-
Feleségem is kézilabdás volt, sõt Andrea most is
véd az NB I/B-ben. Legidõsebb fiam játszott a Volán ifiben, majd NB-s
csapatokban. Nagy lányom és a két kisebb nem volt „profi" sportoló, de szeretik
a mozgást.
2006-06-30 Barok István
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!