
<>
Még ma is, túl a
negyvenen, élvezi a kézilabdát. Felesége a legnagyobb drukkere, minden hazai
meccsét látta. A döntetlennel zárult zágrábi meccset soha sem felejti. -
Foci, atlétika, boksz és kerékpározás elõzte meg a
kézilabdát, de mind csak rövid ideig tartó próbálkozás volt. A Rókus „egyesben"
kezdtem kézilabdázni, nagyon jó csapatunk és baráti közösségünk volt. Zsuzsa
nénitõl sokat tanultunk, Bárány Zsolti barátommal. Megyei úttörõ válogatottak
lettünk Nádudvari Tibinél Már a kézilabda miatt mentünk a Rózsába, Ludányi
Marci bácsihoz. Nagyon jó csapatunk volt, egyszer megnyertük a kupát, a
bajnokságban, pedig ezüstérmesek lettunk a Dunaújváros mögött. Tizenhét évesen
a Pécs ellen debütáltam a Tisza Volánba. Elsõ KEK meccsemen még nem voltam tizennyolc
éves. Halason játszottunk a Szilády Kupán a Rózsával, onnan hívtak vissza, mert
a sok sérült miatt játszanom kellett a Minszk ellen. Érettségi után bevonultam
katonának, de meglepetésemre, nem a Honvédba, nem a Szondy-ba, hanem Orosházára
hívtak be Bárány Zsoltival. Megnyertük a megyét, s egy idényt az NB II-ben
játszottunk. Leszereléskor éppen egyesült a Volán és a Délép, sok játékos volt
Szegeden, s Lesti István, Zsoltit választotta, s én mehettem Szolnokra.
-
Mikor került
vissza a Volánhoz?- Tizenhat hónap múlva. Nyolcvannyolc tavaszán háromszor
megvertük a Volánt, sok gólt lõttem mindegyiken, s Kõvári Árpád visszahívott. Újabb
tizenhárom idényt húztam le a csapatnál. Nyertem egy MNK-t (még ifistaként),
egy MK-t, egy bajnokságot. Voltam tizenegyszer válogatott. Sajnos, amikor a
legjobb formában játszottam, kislányom születésének évében, egy nálam hat évvel
fiatalabb szélsõt favorizáltak a válogatottban, akkor még érdemtelenül. Sok
nagy meccsre emlékezem szívesen, de a csúcs, amikor Zágrábban kétszer
lecserélték rólam Mirza Dzsombát. Tizenkétezer nézõ elõtt a nyolcadik gólommal egyenlítettünk,
és továbbjutottunk a BL-ben.
-
Mit csinál a
„visszavonulása" óta?- Természetesen kézilabdázom. Kétezertõl „levezetek".
Kiskunmajsa, Makó, Tiszaföldvár és végül Dorozsma volt az „útvonalam". Ameddig
élvezem, játszom. Legutóbb hét gólosnál jobb volt az átlagom. Brigi, a
feleségem, a legnagyobb szurkolóm, szinte minden meccsemen ott van. Érdekesség,
hogy harminchat évesen lettem elõször, fõiskolás bajnok, s a torna
legtechnikásabb játékosa. Kétezertõl, a Volán utánpótlás vezetõje voltam, majd
három éve az ifit is én edzem. Nyertünk eddig egy bronzérmet. Február óta a
Széchenyi Gimnáziumban tanítok. Velük már megnyertük a Kupát és a bajnokságot
is. Három év alatt a két csapattal ötször kerültünk be a döntõbe. Szeretném
legalább ilyen sikeresen folytatni ezt a pályámat is. Kislányom, bár próbálta,
nem lett kézilabdás, viszont jól kosárlabdázik, Láng Iminél.
2006-07-29 Barok István
Az írás elkészülése óta, Gyuri bajnok lett az ifjúsági csapattal, 2007-ben, s az iskolai csapatával is megnyerte a Diákolimpia V. korcsoportját.
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!