2. lap. �sszesen 2.
- Mint "gyanús" tevékenységet folytató szerkesztőt, majd főszerkesztőt rendszeresen megfigyelték, leveleit felbontották. Pontosan tudta, hogy mi történik?
- A legtöbb dologról csak azután szereztem tudomást, miután megkaptam a Történeti Hivataltól a III/III-as megfigyelésekről a 230 gépelt oldalnyi rám vonatkozó anyagot. Ma is él még az a régi nyomdász, a Tiszatáj egykori korrektora, a Brassóból átjött Csúri Laci bácsi, aki sok mindent tudott arról, ami a Tiszatáj körül történik, és egyszer figyelmeztetett is, hogy elviszik a nyomdából a kéziratokat. Arra hamar rájöttünk, hogy a leveleinket felbontják, mert a visszaragasztások nem voltak tökéletesek. A villamoson egyszer megállított egy rendőrségi ember, s azt mondta, hallotta, hogy utazni akarok Franciaországba. Ezt az információt csak a Magyar Műhelyesekkel való levelezésemből vehette. Annyira naivak voltunk, hogy azt hittük, nincs lehallgató készülék a szerkesztőségben. Biztosan más szerkesztőségeket is figyeltek, de a Tiszatájnak olyan erősek voltak a külföldi magyar kapcsolatai, hogy fontosnak tartották a folyamatos titkos ellenőrzést. Borbándi Gyulával, Határ Győzővel és Faludy Györggyel is leveleztünk, úgy gondoltuk, úgyis tudják rólunk, hogy nagyon fontosak számunkra ezek a kapcsolatok, ezért nem is titkoltuk. Nem követtünk el semmit, legfeljebb megírtuk, milyen nagy baj, mekkora hiánya a magyar irodalomnak, hogy Faludy nincs itthon. Amerikai emigránsokkal is leveleztünk, akiknek az itthoni szerepeltetése nem volt kívánatos. Nem adtunk le tőlük kéziratot, mert az azt jelentette volna, hogy azonnal elbocsátanak bennünket.
- Mi okozta a legnagyobb meglepetést, amikor elolvasta a III/III-as iratokat?
- A körülzártság. Amint kiléptem a kapun, már tudták. Nem a személyekre visszakövetkeztethető utalások döbbentettek meg a legjobban, mert tudom, hogy a családjukkal, állásukkal megszoríthatták az embereket. Annak idején beszéltem olyan egyetemi hallgatóval, aki elmondta, felkeresték, hogy az óráimról jelentéseket készítsen. Amikor megtagadta, kizárással fenyegették. Szerencsénk volt, mert akkoriban olyan párttitkára volt az egyetemnek, aki megvédte ezt a hallgatót. Meglepetés volt számomra, hogy az egyetemen, otthon és a szerkesztőségben is teljesen körül voltunk zárva. A jelentésekben utcai jelenetek leírását - hová megyek, kivel beszélek - olvashattam. Megdöbbentő volt mindezzel szembesülni, mert ezt akkor nem éreztem. Tudtuk, hogy szemmel tartanak bennünket, de azt álmomban nem gondoltam volna, hogy a szerkesztőségben, az egyetemi szobámban és otthon is lehallgatnak. Ezekből az iratokból egy tökéletes kafkai világ tárul elém. Illyés Gyula verse, az Egy mondat a zsarnokságról a valósághoz képest szépirodalmi, esztétikai produktum. Amikor az ember magáról olvas egy ilyen jelentést, beleborzong, hogy hajszálon múltak dolgok. Még a nyolcvanas években is azt írták az egyik jelentésben rólam és a szakmai, irodalmi baráti körömről, hogy a hatalom megragadása a célunk. Ezen ma már csak mosolyogni lehet, de akár az egyetemről is kirúghattak volna emiatt. Szerencsére Aczél György úgy gondolta, jó lesz nekem az egyetem, ott el leszek zárva. Aczél azonban nem tudta, milyen az egyetem. Itt mindennap száz ember elé állok a katedrára. Nem kell politizálnom, elég egyszerűen csak elmondanom, hogy az egyik mű miért jó, s a másik miért nem. Minden évben ötven-száz magyar szakos tanárt bocsátott ki a bölcsészkar, akikkel teli van szórva az ország. Ha csak negyedrészük vitte tovább, amit a lelkükre kötöttem, akkor már nyertem. Az egyetemet sohasem éreztem száműzetésnek, talán még meg is növelte a hatékonyságát annak a szándéknak, hogy jó iránymutatást adjak a hallgatóimnak. Ezekben a jelentésekben persze az is szerepelt, hogy az emigráció irodalmát kölcsön adom a hallgatóimnak. Utólag elárulhatom, hogy Jugoszlávián keresztül minden emigráns szépirodalmi és politikai kiadványt be tudtunk hozni. Semmilyen célunk nem volt ezzel, egyszerűen tudni akartunk róluk, mert Borbándi Gyula monográfiáitól Határ Győző filozófiai írásaiig és regényeiig nagyon komoly dolgok jelentek meg Nyugaton. Ezek a magyar irodalom részei voltak, s ha valami nem szervül időben, nem kerül be a köztudatba, akkor ez később csak óriási erőfeszítések árán sikerülhet. Ki tudja, hogy milyen jó költő volt Fáy Ferenc? Politikailag vitatható személyiség, de a művei megállják a helyüket. Faludy György óriási szerencséje, hogy életben van, hazajött és fizikailag megjelenhetett. Nem volt véletlen, hogy amikor először járt Szegeden az Auditorium Maximumban, hatszáz ember fogadta. A hallgatóink tudták, ki Faludy. És nem a Villon-átdolgozásaiból ismerték, hanem kezükbe adtuk a műveit. Annak is meg volt a lehetősége, hogy lebukunk. Egyszer kiment Bécsbe egy kirándulócsoport, könyveket akartak behozni, de lebuktatták őket. Egy-egy ilyen eset persze lelkiismeret-furdalást okozott a tanároknak, de nem hazudhattunk nekik. A tanár mindennap odaáll a katedrára, a fiatalemberek szeme pedig olyan, mint a röntgen. Mindenkit átvilágítanak, és rögtön észreveszik, ha nem őszinte.
- A Tiszatájtól való távozásáról már sokszor, sokan kérdezték, ezért nem is az ismert történetre lennék kíváncsi, hanem inkább arra, visszatekintve hogyan látja, jól döntött-e, amikor felállt a főszerkesztői székből?
- Amikor 1975-ben megváltam a Tiszatáj szerkesztőségétől, nem hihettem, hogy tizenöt év múlva ekkora változás lesz Magyarországon. Fontosabbnak tartottam, hogy menjen a lap tovább. Tudtam, hogy Olasz Sándorék fenntartják azt a kapcsolatrendszert, ami addigra kialakult a lap körül, hiszen ők is részt vettek a kiépítésében. Nekem maradt az egyetem. Nem hiszem, hogy a magyar szellemi élet nagy veszteséget szenvedett azzal, hogy megváltam a Tiszatájtól. Tanultam párttörténeteket, tudtam, hogy akit egyszer megpecsételnek, az ugyanabban az érában soha többet nem juthat szerephez. Legfeljebb rehabilitálják, miután kivégezték. Szerencsére futott tovább a Tiszatáj szekere, az idők is változtak, új nemzedékek léptek föl. Úgy gondoltam, ha ott maradok, nagy "gyapálásoknak" teszem ki a folyóiratot. Ez egy évtized múltán így is bekövetkezett.
- Úgy érezte, távozása az egyetlen jó megoldás?
- Biztos voltam benne, ez az egyetlen út, hogy a Tiszatáj megmaradjon. Családos ember voltam, feleségem középiskolában tanított, gyerekeink iskolások voltak. Az egyetemet olyan helynek tartottam, ahová visszavonulhatok, ahol tovább dolgozhatok. A szobám polcain ott sorakozott a külföldi magyar irodalom, a tanítványaim szakdolgozatokat írtak, doktori disszertációkat készítettek. Az oktatói munkámban jól kamatoztathattam a Tiszatáj szerkesztőségében szerzett tapasztalatokat.
Hollósi Zsolt
|< Kezd�
< El�z�
1
2
K�vetkez� >
Utols� >| 
,
Universitas
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!