Uccai dumák |
---|
A próbát tény szerint elbuktuk, ismét csak kiérdemelve a pusztulást. A végítélet azonban ezúttal is elmaradt, Ábrahám õsatyánk alkudozása nem volt hiába való: az Úr (ki tudja hány igaz embert talált) s érettük vagy másért, de kegyelmezett. |  |
|  |
|  |
|  |
|  |
|
Magazin |
---|
 | Jegyzet |
|  | Autók |
|
Hírfolyam |
---|
14:42
| 14:41
| 14:40
| 14:38
| 14:36
| 13:44
|
| |
Kapcsolati zûr
(Táser)
2011 June 04, Saturday
 Régen beszélgettünk. Dugtunk a lépcsõházban, meg csókolóztunk, ma már semmi, csak hallgatunk, úgy vagyok mellette, mintha nem is lennék ott. Néha már azon gondolkodok, beteg vagyok?
|
Éjszakai monológ, fiatal nõtõl a barátnõjének: alapból tudja, hogy nem érdekel, nem is értek hozzá, de folyton mondja, mint a gép. Hallgattam már eleget, de mostanában valahogy becsukódok és se kép, se hang. Már attól félek valami bajom lehet. Egyszerûen nem hallom, de nem is látom, ahogy mondja. ***
Nem tudom érted-e, de nekem nem elég hogy dugunk, valami emberi kapcsolat kéne... Ott lógok a nyakán, õ meg mint egy merev fax, semmi érzést nem mutat. Ha ülünk abba a rohadt kocsiba, amit nem tudok megtanulni vezetni, ha az Istent lecsókolom a Földre, akkor sem, ezt õ is tudja alapból, de erõlteti! Ülünk, mint fazékba a legyek és nem beszélünk, mert bekattan és vezet, meg telefonál. Ott se vagyok neki. Vagy rátör a szövegelés és nyomja az üzleti dumáit nekem, amire kiakadok, Meg se tudok szólalni. De még mindig többet törõdök vele, ha nem is annyit, mint korábban, és végképp sokkal többet, mint õ velem. És ez így megy már, mint amit megszoktunk. Pedig ezt a kurva helyzetet én nem tudom megszokni. Régen beszélgettünk. Dugtunk a lépcsõházban, meg csókolóztunk, ma már semmi, csak hallgatunk, úgy vagyok mellette, mintha nem is lennék ott. Néha már azon gondolkodok, beteg vagyok? ***
A buszmegállóban egy asszony diszkréten félrehúzza mellén a ruhát, félszemû stricije ugrásra készen figyel. Elfordítom a fejem, de nem háborodok föl, elvégre lehetséges kuncsaftjai közé sorolt. Feléje sodródok, mert fölszállok a buszra. A pirosnál egy másik busz mellé kerülünk, mire a mi vezetõnk mellett álló két ellenõr vadul kiinteget a szomszéd sofõrnek, egyben szólnak a mi vezetõnknek: nyissa ki az elsõ ajtót. Van fejfájás csillapítód, kiáltanak át a másik vezetõnek. Sajnos neki sincs, így egy tréfával elütik a hiányt, gurulunk tovább. ***
Élünk, mint egy nagycsalád. Különben ha nincs ilyen mindenkinek szörnyû meleg, utáljuk egymást. Tapasztaltam, télen, havazások idején is jobban együtt vagyunk. Nekünk Mohács kell, írta Ady úr...
|
|
Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor egy kattint�ssal nyithat a cikkhez f�rumos t�m�t. |
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!