1937-ben, ĂŠppen 7 ĂŠvtizeddel ezelĂľtt, nĂŠhĂĄny ĂŠvvel a vilĂĄghĂĄborĂş kitĂśrĂŠse elĂľtt, egy magyar tudĂłs, aki rĂĄadĂĄsul mĂŠg csak nem is Budapesten, hanem a szegedi egyetem egyik DĂłm-tĂŠri intĂŠzetĂŠben dolgozott, Nobel-dĂ­jat kapott. MikĂŠnt a nĂŠp azĂłta is mondja, a paprikĂĄĂŠrt. A Nobel-dĂ­j bizottsĂĄg megfogalmazĂĄsban: "a biolĂłgiai ĂŠgĂŠsfolyamatok, kĂźlĂśnĂśskĂŠppen a C-vitamin ĂŠs a fumĂĄrsav katalĂ­zis szerepe terĂŠn tett felfedezĂŠseiĂŠrt".
Mindennek utĂĄna vagyunk 70 ĂŠvvel. AzĂłta a tudĂłs egyszer, mĂĄr 80 ĂŠvesen, de teljes szellemi frissessĂŠgben hazalĂĄtogatott, egyszer nĂŠvadĂłja lett egykori egyetemĂŠnek, ĂŠs ha ma a szegedi egyetemet rangsoroljĂĄk a vilĂĄgban, mindig figyelembe veszik: itt dolgozott, itt lett Nobel-dĂ­jas Szent-GyĂśrgyi Albert.
Aki a fÊnykÊpÊt megnÊzi, akår az egyetem honlapjån, akår måshol, egy pillanatra meglepþdik tekintetÊtþl. Egy mosolygós, vilåglåtott, szinte mår minden bÜlcsessÊget birtokló Üregember nÊz a kÊprþl. Csak a szeme, alig merem mondani, de a szeme hamiskåsan mosolyog. Mintha azt mondanå: nem olyan nagy dolog ez gyerekek, csak vågjatok bele båtran, nekem is sikerßlt. Vagy inkåbb mintha azt ßzennÊ a tekintete: ne egymås ellen viaskodjatok, inkåbb nÊzzetek a måsikra szeretettel. De az is lehet, csak arra gondol ott fÊnykÊpÊn a tudós: milyen rÜvid az Êlet, mennyi kincset kínål a vilåg Ês ti mÊg sem vagytok ezekre kívåncsiak. Mert Szent-GyÜrgyi Albert azt ållította magåról: csak kÊrdezni tud, a vålaszokat nem ismeri.  

(trĂĄser)