Egy régi pártmunkással (vajh ki ismeri még eme jelölést?) szóval egy Szeged környéki kisváros hajdani elsõ titkárával beszélgettem a buszon. Mert ma már így, igaz ingyen utazunk.
Magyarázom, csitítom: új világ van, ma csak fölös vérnyomást okoz, ha fölhúzza miatta magát. Lehet, igaza van, de a rendszerváltás így alakult. Neki, de sajna nekem sem lettek millióim. Milliárdjaink meg, na ne tessék tréfálni! Akkor meg odafönt? A "mieinknek mibúl"?
Keservesen veszi a kanyart, de megértem. Mint varangyot, fogja az ellenzéki napilapot. Istenem, ezek mindmáig hívõk maradtak! Megkövült nemzedék. Meséli: amikor az egykori szovjet pártvezetõket pópa temette... órákig nézte a tévében, nem akarta elhinni. Ha ezt neki valaki a 70-es években mondja, amikor õ 3 évig volt a nagy Szú -ban, nem is tudja mit csinált volna vele...
* * *
Cseh répa, lengyel alma, olasz szõlõ és õszibarack Szegeden a boltban és a piacon is (!) mint népélelmezési cikkek...
Az árusok természetesen csak kérdésre árulják el a gyümölcsök származási helyét.
* * *
Napok óta, sót régebben is, egy altatódal motoszkál a fejemben. Még Nagymamától való, ráadásul, németül. De csak néhány szó. Hogy lehet ez? Már Anyám is odaát van, nem hogy a Nagymama!
Szakácsné volt uraknál, Pesten. A nõvére Amerikába ment férjhez, a háború után használt ruhákat, nagy ritkán élelmiszert küldött csomagban. Mézes diót. Próbáltam enni, de utáltam. Ezek a ruhák nálunk akkoriban használhatatlanok voltak. A csokoládét kilopták a vámon. Anyámék választhattak, kifizetik egyikük havi bérét látatlanban a csomagért, vagy visszaküldik...
De az altatódal, a ringató, 60 éve vagy több, amikor utoljára hallottam...
(tráser)
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!