- Nem készültem ilyen kérdésre, nem is hittem volna, ha nem hallom (többször is!) a szegedi Széchenyi-téren, a Tehén Parádén... szóval: "Anyuuu, mi az a Riska?"
Nemzedékek távolsága.
*
Most mit építünk? -kérdi egykori fõszerkesztõm az elsõ emelet magasából tõlem, a troli megállóban ácsorgótól. Vitézül kivágom magam, mondván, elõbb a szocikat építettük fel, most meg a Mieinket! Vagy fordítva.
-Ez az, csap rá, most ezek kik? Szocik? Kapik?
-A Mieink, vágom el a kérdések sorát, mire úgy röhögünk, hogy megkapaszkodok a troli-tábla nyelében. Mert nekünk folyvást építenünk kell valamit, összegezzük a helyzetet.
De nem?
*
Emlékezhetünk, amire akarunk. Mármint augusztus 20-án. Ha egyáltalán, valakire tényleg óhajtanánk. Mert lehet Szt. Istvánra, Istvánra, a legújabb, rendszerváltás utáni Alkotmányra, az elõzõre, lehet még Torgyán Dodó bácsira, amint keményen nyomatta Ópusztán az ellen-színpadon ûzve a pocsok kommancsokat, lehet esetleg az Új Kenyérre... nagy hirtelen több emlékezni való esemény nem ötlik föl. De, Losonci Palcsa bátya, amint Árpád szobra elõtt az alkalmi tribünön, teátrális mozdulattal lemetszi a csücskit...
Nagy királyunk István, a kereszténység felvétele miatt lett szent. Folyt is a sok honfivér.
*
Napok óta találgatom, kiért lobog (olykor) fekete zászló a nagy SZTK épületén. Azután ma este hirtelen megláttam a sok sárga rózsát, lobogó lángú mécseseket. Meg a fiatal nõ fényképét: Kószó Katalin.
Bevillant a 15 késszúrás. Õ most már odaát. Meg egy ember köztünk a börtönben, ha még ember tudott maradni. Történt mindez néhány perc alatt, egy lakótelepi panelben...
(tráser)
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!