A troli megáll, aki akar leszáll, de nem indul, mert a nyitott ajtónál, már a járdán áll két asszony, köztük egy pöttöm kisember. Néznek befelé erõsen. A vezetõ kihajol az ajtaján és kérdi: fönt hagytak valamit? Dehogy, csak a kisfiú látni akarja, ahogy becsukódik az ajtó! Ja, nevet a trolis, és aki hallja is mosolygunk. Még hogy látni akarja, amint becsukódik a troli ajtaja... De csak ugyan, a picike, földbõl alig kilátszó csöppség néz ki a sipkája alól, a hatalmas batár meg elzörög-dübörög mellettük. Két évesen bizony nagy élmény lehet!
***
Fiatal, úgy 20 körüli lány vezet pórázon egy nem bizalom-gerjesztõ vérebet. Gondolom, nem harap meg, de azért arrébb húzódok. A lány lehajol a barna kutya füléhez, és így adja neki az intõt: komolyan mondom, ha még egyszer ilyet csinálsz, kinyírlak! Biztos kinyírlak, meglátod! A kutyának alig van füle, a
pofáján nem látok semmilyen változást, vajon mit értett meg?
***
A kint és bent közötti határvonal. Minden tudásunk gyökere. Ahol Én kezdõdök, és ahol Õ. A szerelemben oldódik másodjára várkapunk. Szerencsés esetben elõször az anyánkkal... Utána egész életünkben nyitjuk-csukjuk a reteszt. Eddig Én, utána a Világ. Beengedem? Magamat megmutatom? És mire megtanulnám a Rendet! Sok-sok esetben már jóval elõtte, elszállt az Élet. Pedig errõl a tudásról is szólt...
***
Tapsikolnak a jázminok... és most végre látom, amint a sárga szirmú árvácska valóban összeüti szirmait a szélben. Ezt látta volna Õ is?
***
Holnap este bálba megyek, mondja a bölcsész professzor. Kicsit értetlenül nézek rá. Folytatja: végre kiugrálom magamból az ideget... Na végre, értem.
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!