Szeretnénk velük megismertetni Rossini zenéjét,
ami a mai fülnek is roppant fülbemászó. Alidórónak, a játékmester
figurájának külön prózai szöveget szerkesztettünk, és egy báb
segítségével aki a gyermekeket képviseli izgalmas, naiv kérdéseivel
rásegítünk a szöveg érthetõségére és a zene értelmezésére. Elsõdleges szempontnak tekintettük, hogy ha 2006-ban játszunk operát,
akkor jelenjenek meg olyan technikai eszközök is az elõadásban, amely
egy mai gyermek környezetében megtalálható. Ha látja, hogy
videokamerázik a szereplõ a színpadon, akkor valószínûleg érzékeli a
közönség, hogy egy operában is szabad ilyen eszközöket használni. Tehát
nem halott ez a mûfaj. Ha a videokamera filmszerûen kiemeli azt, ami
éppen akkor megszólal, a gyermek vizuális látásvilágában ami ennek a
kornak a sajátja egyértelmûvé válik a kép és a hang összekapcsolása.
Tehát a modern technikát a darab érdekében és nem ellene a mai gyermek
filmszerû világának megteremtésére használnánk.
A zenekar a színpadon foglal helyet, jelezvén, hogy élõben, emberek
által megszólaltatott hangszerek játszanak. Ezek között játszódik a
cselekmény, így minden szereplõ a rá jellemzõ hangszercsoporthoz tud
lépni, és így izgalmassá válik még látványra is az elõadás.
Természetesen a színpadi eszközöket is felhasználjuk. Így a különleges
jelmezek, az érdekes, elõször egyszerûnek látszó díszlet, a világítás
mind elvarázsolja majd a gyermekeket.
Pergõ, minden jelenetében újat mutató darabot készítünk, annak
érdekében, hogy ha az elõadás végén az elõcsarnokba kiérnek a gyerekek,
akkor fel se merüljön bennük, hogy Operát láttak. Mindenkiben az a
gondolat motoszkál majd: Milyen jó volt ez a SZÍNHÁZI ELÕADÁS.
/Toronykõy Attila rendezõ/
,
Gyûjtemény
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!