"Hiszen Diocletianus kora -az antik istenek halĂĄla ĂŠs az Ăşj, keresztĂŠny isten szĂźletĂŠse � tanulsĂĄgĂĄval tovĂĄbbgondolkodĂĄsra kĂŠsztet. "Csak az istenek halandĂłk, de a fĂśld, amely termi Ăľket, halhatatlan." Vagy hogy JuhĂĄsz Gyula fogalmazza: "És jĂśnnek Ăşjabb harcok ĂŠs poĂŠtĂĄk, ĂŠs aki Ăşj, annak igaza van." Az operĂĄn kĂśzel Ăśt ĂŠven ĂĄt dolgoztam. KĂźlĂśnĂśsen nagy feladatot jelentett szĂĄmomra a szĂśvegkĂśnyv elkĂŠszĂ­tĂŠse. Arra, hogy ezt magam ĂĄllĂ­tsam Ăśssze, kezdetben a kĂŠnyszerĂťsĂŠg vitt. Nem talĂĄltam ugyanis olyan, szĂ­npadhoz ĂŠs zenĂŠhez egyarĂĄnt ĂŠrtĂľ Ă­rĂłt, aki vĂĄllalta volna a rendkĂ­vĂźl bonyolult, ugyanakkor kĂśzismerten hĂĄlĂĄtlan feladatot. KĂŠsĂľbb mĂĄr ĂśrĂźltem is a magamra utaltsĂĄgnak: rĂĄjĂśttem ugyanis, hogy a regĂŠny librettĂłvĂĄ alakĂ­tĂĄsa nem igĂŠnyel szĂŠpĂ­rĂłi tehetsĂŠget, sĂľt ĂŠppen a zeneszerzĂľi lĂĄtĂĄsmĂłd az, amelynek segĂ­tsĂŠgĂŠvel kiszĂťrhetĂľk a mĂťbĂľl a zenei kĂśrnyezetben is ĂŠletkĂŠpes mondatok.

Nem akartam mindenáron "modern" zenét írni. Nem szegõdtem semmiféle irányzat szolgálatába. Csak azt írtam, ami az én lencserendszeremen keresztül nézve szép és igaz. Õszintén írtam. Zeném és én egy vagyunk."