(MTI) - A pókok sokkal jobban félnek az embertõl, mint fordítva: ezért is van az, hogy lényegesen kevesebb a valódi pókcsípés, mint azt általában hiszik.
Az emberek többsége libabõrös lesz, ha csak megpillant egy pókot, pedig annak az esélye, hogy az ízeltlábú állat megmarja, kutatások szerint sokszorosan kisebb, mint feltételezik. Ráadásul amit az emberek "pókcsípéseknek" gondolnak, javarészt nem is azok, hanem más ízeltlábúaktól - például bolháktól - származnak, de az is elõfordulhat, hogy különbözõ fertõzések vagy vegyi anyagok okozta bõrkiütések.
"Nagyon keményen kell dolgoznia annak, aki azt akarja, hogy megmarja egy pók, ugyanis ezek az amúgy ragadozó életmódot folytató nyolclábú lények egyáltalán nem akarják bántani az embereket" - fejtette ki a LiveScience.com tudományos portálnak Chris Buddle, a montreali McGill Egyetem arachnológusa.
A pókokkal és más pókszabású állatokkal foglalkozó kutató ismertetése szerint a pókok alapvetõen kerülik az embereket, mert félnek tõlük, és mivel nem vérszívóak, az emberben nem látnak táplálékforrást, tehát igazán nincs is okuk arra, hogy megtámadják. Csak akkor marnak, ha veszélyben érzik magukat vagy meglepik õket. Ilyen helyzet adódhat, ha valaki benyúl egy cipõbe vagy kesztyûbe - esetleg megbolygat egy félreesõ, sötét zugot -, amely éppen egy nyolclábú lakhelyéül szolgál. Mivel a pókok fõleg parányi gerinctelenekre, köztük rovarokra vadásznak, mérgük nem veszélyes olyan "hatalmas" teremtményekre, mint amilyen az ember. Sok közülük még arra sem képes, hogy csáprágójával átdöfje az emberi bõrt.
A mintegy 40 000 pókfaj közül mindössze 200-ról tudott, hogy mérge az ember szervezetére is ártalmas lehet, egy tucaté pedig - köztük a fekete özvegyé vagy a barna hegedûspóké - komoly egészségügyi károsodáshoz vezethet. Vannak olyan nagyobb méretû pókok, amelyek marása fájdalmas, de maradandó sérülést nem okoz. A pókok a sarkvidékeket leszámítva a világnak minden részén elõfordulnak, ennek ellenére a statisztikai adatok szerint az igazán veszélyes csípések száma elenyészõ. Az ártalmas, idegsejtekre ható marások tünete lehet a rendkívüli fájdalom, szúró érzés, hányinger és hidegrázás, vagy görcsös izomösszehúzódás.
Az internetes portál idézte Rick Vettert, a Kaliforniai Egyetem nyugállományú szakértõjét is, aki elmondta, hogy egy helyi felmérés során azt tapasztalta, hogy annak a 182 páciensnek, aki "pókcsípés" miatt jelentkezett kezelésre, csupán 3,8 százalékát marta meg ténylegesen pók, túlnyomó zömüknek valamilyen fertõzése volt. Egy, az egész Egyesült Államokra kiterjedõ összesítés pedig azt mutatta ki, hogy a "pókcsípésre" panaszkodó betegek 30 százalékának tüneteit valójában húsevõbaktérium-fertõzés (MRSA) okozta. De hasonló szimptómák származhatnak bolhától vagy poloskától, szömörcétõl, különbözõ allergiától, vírusos vagy bakteriális fertõzésektõl is.
A pókok éppen, hogy azokat a kellemetlen rovarokat ölik meg, amelyek nagyobb valószínûséggel csípik meg az embert, mint õk maguk - húzta alá Buddle. Szavai szerint "az esetek többségében a pókok a mi barátaink".
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!