(MTI) - Életének 81. évében meghalt Horn Gyula volt miniszterelnök - tájékoztatta a kormány az MTI-t.
Horn Gyula, a harmadik Magyar Köztársaság 1994 és 1998 közötti miniszterelnöke 1932. július 5-én született Budapesten. 1948-ban a dolgozók esti iskoláján szakérettségi vizsgát tett. Ezt követõen a Szovjetunióban végzett felsõfokú tanulmányokat. 1954-ben a Rosztovi Közgazdasági és Pénzügyi Fõiskolán szerzett diplomát, 1970-ben elvégezte a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Politikai Fõiskoláját is. 1977-ben elnyerte a közgazdaságtudomány kandidátusa címet. 1954-1959-ig a Pénzügyminisztériumban dolgozott fõelõadóként.
1956. október-novemberben nemzetõr volt, majd 1956 decemberétõl 1957 júniusáig az MSZMP KB felkérésére a karhatalmi õrszolgálatnál volt állományban. A Külügyminisztériumban 1959-ben a szovjet osztályon attasé rangban kezdett dolgozni. Bulgáriai, jugoszláviai külszolgálata alatt nagykövetségi titkári, késõbb tanácsosi rangban tevékenykedett.
1969-tõl kezdõdõen 16 éven keresztül az MSZMP KB Külügyi osztályán dolgozott. Politikai munkatárs, konzultáns, osztályvezetõ-helyettes, majd egy évig osztályvezetõ volt. 1985-ben került vissza a külügyi tárcához, négy évig volt külügyminisztériumi államtitkár, miközben 1987-88-ban tagja volt a Minisztertanács Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Bizottságának is.
A nyolcvanas évek végétõl az MSZMP-n belüli reformszárny tagjaként tartották számon, a külkapcsolatokról vallott és külföldi tárgyalópartnereivel folytatott megbeszélésein meg is fogalmazott nézetei nyomán az a vélemény alakult ki róla, hogy felkészült, felvilágosult gyakorlati szakember.
1989 májusától 1990 májusáig a Németh-kormány külügyminisztere volt, nevéhez fûzõdött a diplomáciai kapcsolatok felvétele Dél-Koreával, Izraellel, a Vatikánnal és a Dél-afrikai Köztársasággal.
1989. június 27-én õ volt az, aki osztrák kollégájával ünnepélyesen átvágta a vasfüggönynek nevezett mûszaki határzár szögesdrótját, valamint bejelentette, hogy 1989. szeptember 11-tõl a magyar hatóságok átengedik a nyugati határon a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) azon állampolgárait, akiket Ausztria vízum nélkül hajlandó fogadni. A határ október 7-ig állt nyitva. A döntés bejelentésekor mintegy hatvanezer keletnémet volt Magyarországon. Ez a határnyitás jelentõs lépésnek bizonyult késõbb a német újraegyesítés folyamatában.
Elõkészítette és 1990 márciusában õ írta alá a magyar-szovjet csapatkivonási megállapodást. Már ebben az idõszakban felvetette Magyarország lehetséges NATO-tagságának témáját, illetve az Európai Unióhoz való távlati csatlakozás kérdését.
1954-56 között a Magyar Dolgozók Pártja, 1956-1989-ig az MSZMP tagja volt. 1985-89-ig az MSZMP KB, 1988-89-ig az MSZMP Politikai Intézõ Bizottsága tagjaként is tevékenykedett.
1989 októberében egyike volt a Magyar Szocialista Párt (MSZP) alapítóinak. 1989 októberétõl tagja az MSZP Országos Elnökségének, 1990 májusától 1998 szeptemberéig a párt elnöke volt. 1990-tõl 2010-ig volt tagja az Országgyûlésnek, 2007 szeptembere óta azonban, betegsége miatt, nem vett részt a parlament munkájában. 1990 májusától 1993. januári lemondásáig az Országgyûlés külügyi bizottságának elnöki tisztét is ellátta.
1994. július 15-én - mint a választásokon gyõztes párt vezetõjét - az Országgyûlés miniszterelnökké választotta, s e tisztséget 1998. július 6-ig látta el. Az õ kormánya fogadta el és hajtotta végre a gazdaság szanálása érdekében az akkori pénzügyminiszterrõl elnevezett Bokros-csomagot, amely hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország elkerülte a fenyegetõ pénzügyi csõdöt és az ország gazdasága viszonylag rövid idõn belül növekedési pályára állt. Az ellenzék akkor is, késõbb is azzal bírálta a csomagot, hogy a magyar társadalomnak indokolatlanul magas árat kellett fizetnie a gazdasági korrekcióért.
1998-ban az MSZP elvesztette a országgyûlési választásokat, õ az országos lista vezetõjeként szerzett ismét országgyûlési mandátumot. A választási vereséget követõen 1998 szeptemberében, az MSZP VI. kongresszusán lemondott pártelnöki tisztérõl.
1990-1995 között, öt éven át volt tagja a Svéd Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) Igazgató Tanácsának. 1996-tól 2003-ig a Szocialista Internacionálé alelnökeként tevékenykedett. A szocialista párt élérõl való távozása nem jelentette azt, hogy visszavonult volna a belpolitikából. Pártfórumok rendszeres elõadója volt országszerte és volt miniszterelnökként is gyakorta hallatta véleményét a magyar belpolitikai helyzetrõl.
Medgyessy Péter miniszterelnök 2002-ben az európai uniós ügyekben illetékes különmegbízottjának nevezte ki õt. A 2004-es európai parlamenti választások során az MSZP listájának 2. helyén szerepelt, de már a szavazást megelõzõen bejelentette, hogy magát a képviselõséget nem vállalja. Életérõl két könyvben, az 1991-ben kiadott Cölöpökben, majd az 1999-ben megjelent Azok a kilencvenes évek címûben vallott.
Külpolitikai munkásságának elismeréseként 1990-ben a német Stresemann Társaság aranyéremmel tüntette ki, s szintén 1990-ben az európai egyesülés érdekében kifejtett tevékenységéért elnyerte a nemzetközi Károly-díjat. A német újraegyesítés elõsegítéséért 1991-ben Solingen az Éles Penge-díjat, 1992-ben Bonn városa a német szabadkõmûvesek humanitárius nagydíját adományozta számára.
A német ARD televízió 26. Arany Európa-díjainak 1994. végi átadásán politikai különdíjat kapott az egykori Kelet-Nyugat-Európa között lévõ vasfüggöny lebontásában vállalt szerepéért. 1995-ben Kassel városában a Prizma polgári díjat vehette át a német egység megteremtése érdekében vállalt szolgálataiért.
Munkásságát számos további díjjal, kitüntetéssel ismerték el, többek között 2005-ben a bajorországi Memmingenben Szabadság-díjjal tüntették ki a német újraegyesítésben játszott szerepéért. Ugyanebben az évben megkapta a Nagy Arany Érdemrend a Szalaggal az Osztrák Köztársaság Szolgálatáért kitüntetést.
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!