(MTI) - Konrad Adenauer német kancellár tudatos konfrontációs politikát folytatott Sztálin szovjet pártfõtitkár ellen, ennek alapja Nyugat-Németország gazdasági teljesítménye volt - mondta Hanns Jürgen Küsters német politológus, a Konrad Adenauer Alapítvány Politikai Archívumának fõosztályvezetõje Budapesten csütörtökön a Sztálin-világ - A kommunizmus ára címû kétnapos nemzetközi konferencia második napján.
A Terror Háza Múzeum, a Kommunizmuskutató Intézet és a Konrad Adenauer Alapítvány rendezvényén a bonni Friedrich-Wilhelms Egyetem tanára rámutatott: Adenauer el akarta érni, hogy a szovjet pártvezér elálljon a hidegháborútól, de végül arra a következtetésre jutott, hogy nem lehet a szovjet politikával kompromisszumot kötni. Adenauer úgy értékelte, hogy a sztálinizmus totalitárius diktatúra, amelynek alapja a pánszlávizmus, a marxizmus és a kommunizmus - ismertette.
Emlékeztetett arra, hogy Sztálin a nyugati államok felett is szeretett volna ellenõrzést gyakorolni gazdaságilag. Közölte, Sztálin Kelet-Európát felvonulási területnek tekintette Németországgal szemben, mert õ is vallotta, hogy "aki megszerzi Németországot, azé egész Európa". Konrad Adenauer arra törekedett, hogy Németország ne maradjon "senki földje", és a nyugati hatalmak katonai segítségét kérte, miközben a német újraegyesítést tûzte ki célul - állapította meg.
Hozzátette: Adenauer bízott a kelet-európai országokban, hogy hosszú ideig nem fogják az elnyomást eltûrni, illetve az alacsony életszínvonalat elviselni, ezt az elvárást pedig a lengyelországi, kelet-berlini és magyarországi megmozdulások igazolni látszottak, abban azonban tévedett, hogy a kommunizmus nyolc-tíz év alatt megszûnik.
Bogárdi Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke elõadásában arról beszélt, hogy a sztálinista egyházüldözés minden felekezetet érintett, a mára pejoratív értelmûvé vált, a kollaboráció szinonimájaként használt békepapi mozgalom pedig végigkíséri a kommunizmus történetét.
Utalt arra, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc után újraszervezték a békepapi mozgalmat, amelyben voltak "jóhiszemû reformerek, karrierbajnokok és a pártállam ügynökei". Kiemelte: még hátravan a Rákosi-éra és a kádárizmus egyházpolitikájának kiértékelése, s "az érintetteknek is szembesülniük kellene mindezzel". Mint mondta, "a múltfeltárás adós az ügynökkérdés teljes feltárásával". Annak a véleményének is hangot adott, hogy a békepapi mozgalom az egyházaknak feltehetõen lényegesen nagyobb kárt okozott, mint számos titkos mûvelet, ugyanakkor vitatkozott azokkal a kijelentésekkel, amelyek szerint a békepapi mozgalom mentette volna meg a sztálinizmus idején az egyházakat.
Rámutatott, a békepapság egyik funkciója az egyházak megosztása volt, a magyarországi pártállam pedig a katolikus klérus megosztására is kísérletet tett. Felhívta a figyelmet arra, hogy "a kollaboráns református egyházvezetõk" Mindszenty József bíboros 1948-as letartóztatásakor azt hangoztatták, hogy a katolikus egyházi vezetõ nem az egyházüldözés következtében került börtönbe, hanem azért, mert "reakciós politikát" folytatott. Hozzátette: Mindszenty 1956-os kiszabadulása utáni elsõ intézkedéseinek egyike volt, hogy a békepapi mozgalom tagjainak megbízatását visszavonta.
Bogárdi Szabó István szerint ha a totális államnak kizárólag az egyházakkal szemben kellett volna fellépnie, akkor ma minden bizonnyal nem is léteznének a felekezetek.
Karol Sauerland lengyel filozófus, a Lengyel Tudományos Akadémia irodalomtudományi osztályának elnökségi tagja azt mondta: Sztálin Lenin "egyik leghûségesebb tanítványának" tartotta magát, azokhoz a pártvezetõkhöz tartozott, akik azt hirdették magukról, hogy "különleges anyagból gyúrták õket". Kitért arra: a szovjet titkosszolgálatot úgy hozták létre, hogy megalakulásáról nem lelhetõ fel egyelõre dokumentum.
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!