A cikkben a lap egy vezetĂľ publicistĂĄja azon az ijesztĂľ bejelentĂŠsen elmĂŠlkedett, mely szerint a szocialista pĂĄrt egyik alelnĂśke baloldali tĂŠvĂŠt szervezne. MondvĂĄn: a jobboldalnak mĂĄr van. A baloldali tĂŠvĂŠtĂľl azonban, olvasom a cikkben, egyetlen kicsinyke lĂŠpĂŠs a szolga-mĂŠdiĂĄig, amely gazdĂĄjĂĄt fĂŠnyezni jĂł, de amellyel vĂĄlasztĂĄst nyerni nem lehet soha.

Baltévé, olvasom a glosszát a balliberál ÉS-ben. Ebben azt kérdi a fõszerkesztõ, ha lenne egy ilyen baloldali tévé, az vajon mit üzenne a népnek? Melyik az a roppant fontos baloldali gondolat, az a kormány üzenet, amit nem tud a meglévõ csatornákon célba juttatni? Majd a sajtómunkás cikk-záró kérdése: egyáltalán, hol a baloldal?

És akkor olvasom a Webrádió hírét: eladják a szegedi Juventus rádiót. Lehetséges vásárlója ma még ismeretlen, csak hírek szálldosnak róla városban: egy párt. Illetve persze nem, majd média-érdeklõdésû vállalkozók megveszik a párt helyett, aztán majd a mikrofon-állványok azt a pártot szolgálják, akarom mondani annak "üzenetét" nyomják a népnek, amelyik fizet. Ennyire bonyolult.

Ma már mifelénk persze senki nem emlékszik arra a szegedi képernyõre, amelyik pontosan így került "egy párthoz" majd mûködött is egy darabig, mielõtt csõdbe ment. Ugye most nem erre készül a szegedi Juvi-val, semelyik "egy párt"? Még akkor sem, ha újságíróknak nincs állása a városban, pedig élni kell, pedig mikrofon, képernyõ, napilap nélkül megfullad, elsorvad a riporter. Erre is van példa, nem is egy. Éppen a közelmúltban üzenték meg egy kollégának, aki több mint két évtizede tudósított a Tisza-partjáról: nem kell több cikk! Igen, telefonon megüzenték.

Állåstalan mÊdia-ember tehåt van itt is, de importålni is lehetne szåmost. Megbízható ilyet is, olyat is. Kinek milyen tagkÜnyvesre van igÊnye, gusztusa, olyat vålaszt magånak.

Még sem szabadna pártmédiát szervezni, mert bukta. És közpénz a vállalkozóénak álcázott tõke is.

TrĂĄser LĂĄszlĂł