MostansĂĄg kĂśnnyĂť jĂłnak lenni. Igaz, mĂĄskor se olyan nehĂŠz, de mostansĂĄg kĂźlĂśnĂśsen kĂśnnyĂť. ManapsĂĄg levĂŠlben, ĂşjsĂĄg hirdetĂŠsben, de akĂĄr hogyan is, megkeresnek: segĂ­ts nekĂźnk! Igen, segĂ­ts nekik, akik szĂźksĂŠget szenvednek. SegĂ­ts a vadas parkoknak, az ĂĄllatok mĂŠltĂł elhelyezĂŠsĂŠben. Ez igazĂĄn nem nagy kĂŠrĂŠs, add nekik az 1%-odat!

SegĂ­ts az ĂĄrvĂĄknak, akiknek segĂ­teni embertĂĄrsi kĂśtelessĂŠged, hiszen testvĂŠreid, akik ĂŠlete mĂŠltatlan megprĂłbĂĄltatĂĄsokkal teli, te pedig segĂ­thetsz nekik. Tedd meg.

SegĂ­ts az ĂŠhezĂľ gyermekeknek. SegĂ­ts a GyermekĂŠlelmezĂŠsi AlapĂ­tvĂĄnynak, aki mĂŠg meg is kĂśszĂśnik tetted, hiszen lehetĂľsĂŠgeikhez mĂŠrten, lovaggĂĄ Ăźtnek, de legalĂĄbb is oklevelet kapsz, hogy jĂł ember vagy!!!

SegĂ­ts a civil egyesĂźleteknek. Mindegy melyiknek, de akĂĄr melyiknek is teszed, segĂ­tesz nekik. SegĂ­ts a hagyomĂĄnyĂľrzĂľknek, segĂ­ts a sportolĂłknak, segĂ­ts a fogyatĂŠkosoknak, segĂ­ts a fĂĄsĂ­tĂłknak, segĂ­ts a... mindazoknak, akik cĂŠljait betĂśltve, emberibben szeretnĂŠnek ĂŠlni... EgyszĂłval, segĂ­ts.

ValĂłjĂĄban egyet kĂŠrnek csupĂĄn: fizesd be javukra, 1%-odat. A szĂł Ăľszinte ĂŠs igaz. Ha befizeted, adomĂĄnyod rĂŠvĂŠn segĂ­tesz valakiknek, ĂŠs mint a Grimm mesĂŠkbĂľl is tudjuk, adomĂĄnyod ha cĂŠlba talĂĄl, te magad, az adakozĂł ĂźdvĂśzĂźl ĂĄltala. SegĂ­ts hĂĄt mĂĄsokon, amit majd visszakaphatsz Te is. Ha mĂŠgsem, bĂşslakodni akkor is mi vĂŠgre: ma te adsz, holnap neked. KiĂŠrt szĂłl a harang, ne kĂŠrdezd. Mindig szĂłl ĂŠrted is.

Eszembe jut, egy francia filozĂłfus, bizonyos Jean Paul Sartre pĂŠldĂĄzata, aki FranciaorszĂĄg nĂŠmet megszĂĄllĂĄsa idejĂŠn Ă­gy szĂłlt: most kĂśnnyĂť hazafinak lenni. Aki ellenĂĄll a nĂŠmeteknek, az egyben francia hazafi is. Mai bonyolult vilĂĄgunkban ritkĂĄn egyszerĂťsĂśdik vagy-vagy-ig a vĂĄlasztĂĄs. Most mĂŠgis ez a helyzet.

Vagy mégsem? Mégsem, mert gyakran azokat is megilletné saját 1%-uk, akik fölajánlják. Mert többségünk olyan nehezen él, de olyan nagyon, hogy az néha már - sírnivaló. Így azután gyakran az a képtelen helyzet adja elõ magát, hogy az adományozót, magát is, adományozni kellene.

Érti ezt valaki?

TrĂĄser LĂĄszlĂł