2. lap. �sszesen 2.
Legtöbb középiskolás a felsõoktatási évek alatt válik felnõtté. Önt milyen hatások érték akkoriban? Hogyan vált felnõtté?
Talán ott kezdem, hogy az akkori szabályok szerint az érettségi után a katonai szolgálatra alkalmas fiatalemberek nem kerülhettek közvetlenül az egyetemre. Tizenegy hónapos katonai szolgálatot teljesítettünk. Azt hiszem, ez sok szempontból nagyon komoly tényezõ volt a felnõtté válás folyamatában. Itt mind fizikai, mind pszichikai érésen mentünk keresztül. Az egyetemre bekerülve azt hiszem, számomra is, mint sokak számára az volt a legfurcsább, a legnehezebben megszokható dolog, hogy a napi készülés, a napi tanulás mellett a vizsgaidõszakok koncentrált terhelését is meg kellett szokni. Mi annak idején valóban egyik hétrõl a másikra készültünk az egyetemi órákra is, hiszen az akkor bevezetett kiscsoportos foglalkozások szükségessé tették az egyik szemináriumról a másikra való készülést, hiszen a számonkérések így követték egymást. Ez abból a szempontból volt nagyon fontos, hogy nem a vizsgaidõszakban kellett dömpingszerûen egy ezer oldalas könyvet megtanulni, amit utána néhány nap alatt nagyon könnyû elfelejteni is. Ugyanakkor az tényleg nagyon komoly próbatétel volt, hogy a vizsgaidõszakban négy - öt - hat - hét naponként nagy anyagrészek komplex számonkérésére került sor, ami gyakorlatilag olyan súlyú volt, mint az érettségi, csak most egyazon vizsgaidõszakban. Az egyetemi évek az én számomra egy másik vonatkozásban is nagyon fontosak. Elsõ éves korom utáni nyáron ismerkedtem meg jelenlegi feleségemmel, negyedév után összeházasodtunk. Ez az az idõszak, a húszonévek eleje, amikor az ember halad az önállóság útján. Aztán 1974 - ben vegyészdiplomát szereztem. Feleségem magyar - francia középiskolai tanárként végzett ugyanabban az évben. A hetvenes években született két leányunk szintén végigjárta ezt az utat. Nagyobbik lányom, aki matematika- angol szakos tanár, második tanévét tanítja, és májusra várjuk az unokánkat. Kisebbik lányunk bölcsészhallgató, negyedéves. Ennyit a családi eseményekrõl.
Nekem úgy tûnik, hogy Ön tulajdonképpen mind családi hátterét, mind tudományos munkásságát tekintve egy elégedett és sikeres ember.
Nem panaszkodom. Úgy érzem, hogy mind szakmai területen, mind a családi életemben sikeresnek vallhatom magam. Végigjártam szakmai pályámon az oktatási hierarchia minden lépcsõfokát. Ösztöndíjas gyakornokként kezdtem, tanársegédi kinevezést kaptam, adjunktus, docens voltam, 1995 - ben kaptam egyetemi tanári kinevezést, tudományos pályámon megszereztem az egyetemi doktori, a kandidátusi, majd az akadémiai doktori fokozatot, habilitáltam az akkor még József Attila Tudományegyetemen. Néhány olyan megbízatás, ami a pályám utóbbi szakaszában elért, azt mutatja, hogy környezetem, munkatársaim talán elismerik azt a munkát, amit végeztem. Rám merik bízni az ilyen feladatokat. A már említett dékán - helyetteség után másfél évig a kémiai tanszékcsoport vezetõje voltam. Tavaly július elseje óta a Fizikai - kémia tanszék vezetõje vagyok. És hát november elseje óta megbízott oktatási rektor - helyettes. Ilyen vezetõi pozíciót pályázat útján lehet betölteni. Ez a pályázat nemsokára meg fog jelenni. Azért vállaltam el ezt a megbízatást, mert úgy gondoltam, hogy pályázni fogok, hiszen nagy felelõtlenség lenne annak tudatában elvállalni egy néhány hónapos megbízatást, hogy majd lesz valami, és utánam a vízözön. Az elkövetkezõ idõszakban a legfontosabb feladat a kredit típusú képzésre való teljes átállás ezen az egyetemen, ennek kipróbálása. A pályázati ciklus várható idõszaka valóban ezt az idõtartamot, ezt a feladatot fogja lefedni, és mivel úgy érzem, ebben részint tapasztalataim, részint elgondolásaim vannak, elvállaltam, ezt a megbízatást, és vállalom, hogy be fogom nyújtani a pályázatomat. Aztán az Egyetemi Tanács dönt arról, hogy ezt a pályázatot elfogadja - e vagy sem.
Árvai Mara
|< Kezd�
< El�z�
1
2
K�vetkez� >
Utols� >| 
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!