Az eddig elmondottak alapján Ön egy elég racionális gondolkozású ember.
Igen. Azt hiszem ez így van, tényleg racionálisan gondolkozom. Úgy gondolom, ez nem olyan nagy baj. Ez valószínûleg a szakmámból kifolyólag is így van, de az elmúlt ötven év is megtanított arra, hogy két lábbal álljak a földön.

HuszonĂŠves korĂĄban is ilyen volt?
KĂŠsĂľn ĂŠrĂľ tĂ­pus vagyok. Ha nekem pĂŠldĂĄul hĂĄrom - nĂŠgy ĂŠvvel ezelĂľtt valaki azt mondja, hogy fĂľigazgatĂł leszek ezen a FĂľiskolĂĄn, biztosan kinevettem volna. Soha semmilyen pozĂ­ciĂłra nem kĂŠszĂźltem. Erre sem. AzĂŠrt azt kimondhatom, hogy ma nagyon szĂ­vesen csinĂĄlom.

Ez kihívást jelent Önnek?
Azt.

Meg tud felelni a sajĂĄt magĂĄval szemben felĂĄllĂ­tott elvĂĄrĂĄsoknak?
Akkor, amikor úgy döntöttem, hogy megpályázom a fõigazgatói posztot, azt nagyon komolyan gondoltam. Úgy gondoltam, képes vagyok a fõigazgatói feladatokat ellátni, képes vagyok a fõiskola érdekeit képviselni, képes vagyok a fõiskola dolgozóinak olyan feltételeket teremteni, mind formailag, mind tartalmilag, ami jó az embereknek. Optimizmust tudok nekik adni, tartalmat tudok nekik adni, és ezért pályáztam. Egy nagy elõnyöm volt: azt hiszem, ma ezt úgy mondják, hogy én ezért az állásért nem kapartam. Tehát úgy voltam vele, hogy szeretném ezt csinálni, van bennem elég erõ hozzá, és semmi baj nem lesz, ha ez nem sikerül. Mert hát mi történt volna? A tanszéken dolgoztam volna tovább, segíteném a fiatalabb kollégáimat, igyekeznék elõrehaladni a magam szakmájában, próbálnék példát mutatni. Menne tovább minden a régi kerékvágásban.

Hogyan lĂĄtja, nehĂŠz ez a feladat? Hogyan ĂŠrtĂŠkeli a sajĂĄt munkĂĄjĂĄt?
Amikor kineveztek, akkor lĂĄtszott meg, hogy ez mekkora nagy falat. Azt, hogy ezt jĂłl, vagy rosszul teszem, nem nekem kell eldĂśnteni. Majd a kollegĂĄk dĂśntenek. KĂŠt ĂŠv mĂşlva lesz ismĂŠt vĂĄlasztĂĄs, ĂŠs ha ĂŠn is szeretnĂŠk indulni ĂŠs a kĂśzĂśssĂŠg is Ăşgy dĂśnt, hogy megvĂĄlaszt, akkor egyĂźtt folytatjuk tovĂĄbb, ha nem, akkor majd mĂĄs feladatok vĂĄrnak. Nem ĂŠrzem azt, hogy ettĂľl fĂŠlresiklana az ĂŠletem.

Hogyan vĂĄlogatja meg kĂśzvetlen kollegĂĄit?
Van egy nagyon fontos dolog, amit ĂŠvekkel ezelĂľtt fogalmaztam meg, de a mai napig igyekszem alkalmazni: ha mindenki csak annyit tud, amennyit ĂŠn tudok, akkor az egyikĂźnk felesleges. Nem tudom, hogy kinek mi az ĂĄltalĂĄnos felfogĂĄsa a vezetĂľi pozĂ­ciĂłrĂłl, de az enyĂŠm az, hogy csak olyan munkatĂĄrsakkal szeretem magam kĂśrĂźlvenni, akik valamilyen ĂŠrtelemben tĂśbbet tudnak, mint ĂŠn. Ha tĂŠvedek, ĂŠs rosszul vĂĄlasztok, akkor attĂłl szĂŠp csĂśndben megvĂĄlok.

Önt a legutóbbi tanácsülésen megválasztották a stratégiai bizottság elnökének. Mi ennek a bizottságnak a funkciója, és mi az ön feladata?
Ez a bizottsĂĄg az egyik �legsĂşlyosabb bizottsĂĄg" lesz a Szegedi TudomĂĄnyegyetemen. Ennek a bizottsĂĄgnak lesz az a feladata, hogy felvĂĄzolja azt az irĂĄnyvonalat, amelyen a Szegedi TudomĂĄnyegyetemnek elĂľre felĂŠ kellene mennie. A problĂŠmĂĄt ott lĂĄtom, hogy az alapokat az elkĂśvetkezĂľ 3 - 5 ĂŠvben kell lerakni. Aki ezt a munkĂĄt vĂŠgzi, az nem fogja ĂŠlvezni a munka gyĂźmĂślcseit, de ĂŠdessĂŠ teheti azt az Ăľt kĂśvetĂľknek. A veszĂŠly ott van, hogy csak ĂŠrezni lehet a jĂł irĂĄnyt, ĂŠs tĂşl sok az egyĂŠni ĂŠrdek. Aki azt hiszi, hogy ez a JĂłzsef Attila TudomĂĄnyegyetem folytatĂĄsa, vagy, hogy ez a kinĂľtt JuhĂĄsz Gyula TanĂĄrkĂŠpzĂľ FĂľiskola egyetemi keretekben, az ĂłriĂĄsit tĂŠved. Ez egy Ăşj egyetem. A kezdĂŠsnek vannak nagyon szerencsĂŠs elemei, hiszen az egyetem lĂŠtezĂľ felsĂľoktatĂĄsi intĂŠzmĂŠnyek egyesĂźlĂŠsĂŠvel jĂśtt lĂŠtre. Így a hagyomĂĄnyokat, az oktatĂĄsi tapasztalatokat, a kutatĂĄsi eredmĂŠnyeket, a hazai ĂŠs nemzetkĂśzi kapcsolatokat mind hozza magĂĄval. Ez valahol borzasztĂł nagy hĂĄtrĂĄny is. Hadd mondjak egy hasonlatot. Azt mondtĂĄk a kĂśzelmĂşltban nekem, hogy tulajdonkĂŠppen az egyesĂźlt egyetemben lĂŠvĂľ karok Ăşgy kell, hogy viselkedjenek, mint egy csalĂĄdban a gyerekek: tudomĂĄsul kell venni, hogy egyszer az egyik gyerek kap egy kicsit tĂśbbet, aztĂĄn a mĂĄsik. A csalĂĄdban mindenki tudja, hogy elĂľbb - utĂłbb hozzĂĄ fog jutni a cipĂľhĂśz, a ruhĂĄhoz, a szĂłrakozĂĄshoz, mindenhez. Erre azt mondtam annak a kollegĂĄmnak, aki ezt mondta, hogy ez igaz akkor, ha a gyerekek elsĂľ hĂĄzassĂĄgban szĂźlettek, ĂŠs mindkettĂľnek az anyja ĂŠs az apja ugyanaz. De ha a gyerekek mĂĄr kĂźlĂśnbĂśzĂľ hĂĄzassĂĄgban szĂźlettek, ĂŠs a mĂĄsodik hĂĄzassĂĄg eredmĂŠnyekĂŠppen ĂŠrett gyerekeket visszĂźnk egy hĂĄzassĂĄgba, akkor sajnos, ez nem Ă­gy mĂťkĂśdik. Hanem mindenki nagyon figyel arra, hogy az Ăľ gyereke pontosan megkapja azt, amit eddig megkapott, mert azt biztosĂ­tani akarja neki. Az integrĂĄciĂł pedig a karok mĂĄsodik hĂĄzassĂĄgĂĄval jĂśtt lĂŠtre, ĂŠs a hĂĄzasfelek nem mindig gazdag csalĂĄdbĂłl szĂĄrmaznak. Egy integrĂĄciĂłban nagy tĂźrelemre, megĂŠrtĂŠsre, ĂŠs sok - sok kompromisszumra van ahhoz szĂźksĂŠg, hogy ebben a mĂĄsodik hĂĄzassĂĄgban mindenki jĂłl ĂŠljen.