|
A világhírû perui író, Mario Vargas Llosa kapta a 2010-es irodalmi Nobel-díjat. - jelentette be csütörtökön a Svéd Királyi Tudományos Akadémia. A 74 éves írót, akinek szinte minden mûve megjelent Magyarországon, évek óta a legrangosabb díj várományosának tartották.
A Svéd Királyi Tudományos Akadémia a díj odaítélésnek indokaként két tényezõt említett meg a perui író mûveivel kapcsolatban."A hatalom szerkezetének ábrázolását valamint az egyén ellenállásának, lázadásának és bukásának erõteljes megjelenítését".
Az idei irodalmi Nobel-díjas, akinek Magyarországon évtizedek óta nagyszámú olvasója és tisztelõje van, mindössze 16 éves volt, amikor elsõ drámáját egy perui színházban bemutatták. 1955 és 1957 között irodalmat és jogot hallgatott a perui San Marcos Egyetemen, közben pedig újságíróként dolgozott, és társszerkesztõje volt a Literatura címû irodalmi folyóiratnak. Egyetemi tanulmányait végül 1959-ben Spanyolországban, a madridi egyetemen fejezte be.
Elsõ novelláskötete, "A Vezetõk" 1959-ben jelent meg. Mivel Peruban nem tudott megélni íróként, még ugyanebben az évben Párizsba költözött, ahol spanyolt tanított, a France Presse és a francia rádió spanyol osztályának munkatársaként dolgozott.
Elsõ, 1962-es regénye, az önéletrajzi ihletésû "A város és a kutyák" meghozta számára a széles körû nemzetközi elismerést. Vargas Llosa 1964-ben elvált elsõ feleségétõl, és házasságuk történetét az 1977-ben megjelent "Júlia néni és a tollnok" címû regényében dolgozta fel. 1965-ben nõsült másodszor, és ebbõl a házasságból két fiú és egy lány született.
Az 1960-as évek végétõl Llosa különbözõ amerikai és európai egyetemeken tanított, miközben rendületlenül írt. 1970-ben családjával Barcelonába költözött, és megírta doktori disszertációját példaképérõl, Gabriel García Márquez-rõl. 1973-ban jelent meg a Pantaleón és a hölgyvendégek címû regénye, melybõl 1976-ban saját maga rendezett filmet.
1975-ben Llosa visszatelepült Peruba. 1977-ben a Nemzetközi PEN Klub elnökévé választották, alkotókedve pedig változatlan marad. Az 1980-as években sorra jelentek meg kitûnõ regényei (A háború végén, 1981; Mayta története, 1984; Ki ölte meg Palomino Molerót, 1986, A beszélõ, 1987; Szeretem a mostohám, 1988)
Llosa politikus alkat volt mindig, ezért indult az 1990-es perui elnökválasztásokon, de hiába volt esélyes, vereséget szenvedett az alig ismert, japán származású Alberto Fujimoritól. Az elnökválasztásokon szerzett tapasztalatairól írta meg keserû visszaemlékezéseit "Egy hal a vízben" címen. Mario Vargas Llosa az ezredforduló után is aktív író maradt. Legutóbbi híres regénye, "A kecske ünnepe" egy diktatúra hétköznapjait mutatja be.
|
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!