Kezdjük a bankoknál. A pénzügyi világválság az amerikai nagybankoktól indult. Az okok törvényhozásuk balfogására mutatnak. A magyar közmondás szerint: „a pokolba vezetõ út jó szándékkal van kikövezve". A jó szándékú törvényi gondolatot, -jusson a szegényebbeknek is-, a banktõke kiforgatta sarkaiból. Nem kell ezt a megállapítást takargatni, mert a tõke céljai aligha rendelhetõk alá a „testvériség" gondolatának. Vagyis a törvénybõl következõ lehetõségeket kihasználták a bankok, saját javukra; mert a saját javak növelése a tõke alapgondolata. Ezen az úton keletkezett az a buborék, amely nem tavaly õsszel, hanem már jóval korábban, a kipukkanás jeleit mutatta. A vigyázó szemüket azonban nem vetették Amerikára azok, akiknek ez lett volna a dolguk itthon, miközben kormányon voltak. S ha mégis vetették volt, jól eltitkolták elõlünk.
Ez a helyzet, kapóra jött az ellenzéknek. A nemzetközi pénzügyi válság okait, könnyedén tudták rákenni, nem csak a bankárokra.
A bankok hazai szerepét a jobb és a szélsõjobb, már idõtlen-idõk óta összeesküvés képében tálalta a közvéleménynek. Így a pénzügyi világválság kitörését követõen nem volt nehéz ráfogni a dolgokat arra a kormányra, amelyet már bankárkormányként (vö.: szitokszó) értékeltek.
Éppen ma olvasom, hogy a Fidesz ellenzi a nagytõke (értsd.: nem saját bankárai) kormányba való bevonását, miközben a háttérben (?) ott is a támogató nagytõke áll. Persze ezt a felvetést csak egy majdani kormányalakítás igazolhatja vagy cáfolhatja.
Mindez azonban rövid-és a középtávú problematika. A rendszerváltozás távlatában ennél azért sokkal súlyosabb a helyzet. Ott nem nagyon lehet egyik vagy másik pártra folyatni az ürüléket. E kevéssé elfogadható és felkenõdött kenettel, bármelyik rendszerváltoztató párt képét lehet jellemezni. Sajnos! Ez az oka a jelenlegi struktúra hitelvesztésének.
A dolgok végképpen akkor siklottak ki a rendszerváltoztató sínrõl, amikor a kétharmados gyõzelmét követõen a szocialista-liberális koalíció pénzügyminisztert cserélt. Békesi helyett jött Bokros. És e csere lényege -innen-, hogy sem Békesi, sem Bokros nem tudta megvalósítani a szükséges: oktatási, egészségügyi, közigazgatási, költségvetési reformokat. E helyzet kialakulásában szerepe volt mind a szocialistáknak, mind a szabad demokratáknak, de nem kevésbé a fiatal demokratáknak. E szerepek abban különböztek egymástól, mint éppen napjainkban is, hogy a kormánykoalíció nem merte vállalni a szakítást a kádári struktúrákkal, ám a Fidesz sem tette másként ahhoz képest, amit korábban a kormányzat szemére vetett. Maradtak õk is abban a posztkádári ürülékben, amit addig nagy hanggal bíráltak.
Azóta is ez a helyzet. Nincs kinek, mit a másik szemére vetnie. A „nép" már a vizitdíjas népszavazáskor a langyos ürülékre szavazott, nem kevésbé az adókikerülési igényeinek fenntartására, noha szavazhatott volna másként is...
Ezt követõen jöttek az uniós választások, azokkal az eredményekkel, amelyek megszülettek. Van azonban itt egy bökkenõ. És ez így foglalható össze: „beszéljünk arról, hogy kik itt a bûnbakok, a helyett, hogy a valódi problémákról beszélnénk". Tehát a Jobbik megerõsödését az a palackból kiengedett szellem segítette, amely a Fidesz vizitdíjas népszavazási gyõzelmének is kovácsa volt. Vagyis azok a százezrek, amelyek a szélsõjobb szövegeire vevõk voltak, a realitás helyett egy illúzióra voksoltak, hogy: „sokkal jobb lenne az élet itt, ha cigányok vagy zsidók nem lennének". Ez azonban mit sem változtat azon, hogy az országban kialakult helyzetért a parlamenti pártok a felelõsek. E helyzettel, ha keservesen is, most az MDF nézett szembe (félre az érzelmekkel), és Bokrost kérte fel listavezetõjének. Elvesztve ezzel korábbi szavazóinak jelentõs részét, szerezve azonban „új" szavazókat, akik egy mandátum erejéig segítették a pártot EU képviselethez.
A kibontakozás (értsd.: demokratikus politikai megújulás) azonban csak akkor következhet be e hazában, - amely adott mértékben felelõsséggel tartozik a határon túli magyarság helyzetéért is, - ha az MDF szembenézését követõen, minden demokratikus rendszerváltoztató párt levonja saját következtetéseit is. Mert e felismerések nélkül nincs „magyar út", vagy az csak a semmibe vezethet.
(CsL)
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!