SzociĂĄlis ĂŠrzĂŠkenysĂŠg kell, ebben a furĂĄn fejlĂľdĂśtt magyar tĂĄrsadalomban. De hol van ez az ĂŠrzĂŠkenysĂŠg? Nem tudom, a magas politika rĂŠsztvevĂľi, az elsuhanĂł luxusautĂłkbĂłl lĂĄthatjĂĄk-e, amit ma lĂĄttam? Emberi roncs, kezĂŠben kĂŠt reklĂĄmszatyorral ment az estĂŠben. ArcĂĄnak barĂĄzdĂĄibĂłl kĂśvetkeztetni ĂŠletkorĂĄra nem lehetett. Szeme mereven szegezĂľdĂśtt elĂľre, mintha a kĂśrnyezete nem lĂŠtezne. A szembe jĂśvĂľkre pillantĂĄst sem vetett.

Mi volt a szatyrĂĄban? Legfeljebb talĂĄlgatni lehet. TalĂĄn szemĂŠlyes kincsei: kabĂĄt, ing, pulĂłver, zokni, amit a kukĂĄkbĂłl szerzett, valahol kimosott, majd megszĂĄrĂ­tott. Lehet, Ăşgy ahogyan megtalĂĄlta.

Megszoktuk, hogy emberek, kezĂźkben, kĂŠzikocsijukban, kerĂŠkpĂĄrjukon szatyrokkal, kukĂĄtĂłl-kukĂĄig jĂĄrnak, hogy talĂĄljanak ruhĂĄt, eladni valĂłt, kidobott kenyeret, mĂĄs ĂŠlelmet. Egyesek sĂĄrgĂĄs folyadĂŠkot tartalmazĂł mĂťanyag palackkal, talĂĄn valamely mĂťtrĂĄgyĂĄbĂłl kĂŠszĂ­tett lĂľrĂŠvel, amelybĂľl olykor kortyolnak is. MĂĄsok szĂ­n jĂłzanul, pĂĄrosĂĄval, kĂŠt fĂŠrfi vagy nĂľ ĂŠs fĂŠrfi. KĂŠt nĂľt egyĂźtt mĂŠg nem lĂĄttam.

És ennek így kell lennie? Nekem kell szégyenkeznem, hogy a Spárból vagy Tescoból kenyeret, tejet, sajtot, felvágottat, dobozos sört vihetek haza?

Igen nekem. Én vagyok, aki hagyja mindezt. Inkább figyelek - az állítólag a nép nevében - handabandázókra. Sajnos. Pedig embertársainkra kellene figyelnem. Sokkal jobban.

A KĂĄrĂĄsz utcĂĄn kĂŠt hegedĂťssel talĂĄlkozom. A patika kĂśrnyĂŠkĂŠn felĂĄllĂł zenĂŠjĂŠt szeretem jobban. Nem tudom kihagyni, mindig bedobok a hegedĂťtokba egy-kĂŠtszĂĄz forintot. Tudom, az alamizsna engem szĂŠgyenĂ­t meg, nem a hegedĂťst. Szoktam adni annak a fĂŠlkarĂş nĂľnek is, aki valĂłszĂ­nĂťleg testvĂŠrĂŠvel szokott reggelente utamba kerĂźlni.

Egyszer a nagy Tesco parkolĂłjĂĄban ingerĂźlten elutasĂ­tottam egy nĂľt, aki kĂŠrte, hadd vigye vissza a kocsit. Emiatt ĂŠrzek szĂŠgyent az Ăłta is. Most megvallom mindenkinek.

Nem a keresztĂŠnyi felebarĂĄti szeretet ellen szĂłlok. De lehet az emberek sorsĂĄt pusztĂĄn a karitĂĄszra bĂ­zni? Megnyugodhatunk, ha adunk valamennyit a miĂŠnkbĂľl? MikĂśzben tudjuk, van ĂśnkormĂĄnyzati ĂŠs ĂĄllami szociĂĄlis rendszer, amely a helyzetek kezelĂŠsĂŠre hivatott.

És valóban hivatott? Ez a kérdés azonban pont ma igen aktuális.