A Berlin Calling cĂ­mĂť filmet a szokĂĄsos „zenĂŠszĂŠletrajzi" alkotĂĄstĂłl az kĂźlĂśnbĂśzteti meg, hogy vele kapcsolatban nem lehet kĂźlĂśn beszĂŠlni a kĂŠprĂľl ĂŠs a hangrĂłl. Ezek ugyanis egymĂĄst feltĂŠtelezve ĂŠs segĂ­tve nemcsak a film atmoszfĂŠrĂĄjĂĄt ĂŠs ritmusĂĄt hatĂĄrozzĂĄk meg, hanem az ĂŠrtelmezĂŠst is segĂ­tik, elvĂĄlasztva egymĂĄstĂłl a valĂłsĂĄgot ĂŠs a vĂ­ziĂłt. Ezen kĂ­vĂźl a zene Ăśsszetett filmbĂŠli szerepe is kihangsĂşlyozĂłdik azĂĄltal, hogy sokszor egyetlen szĂĄm elĂľszĂśr hĂĄttĂŠrzenĂŠnek tĂťnik, majd a tĂśrtĂŠnet rĂŠszĂŠvĂŠ vĂĄlik, ezutĂĄn mintha a szereplĂľ belsĂľ hallĂĄsĂĄnak termĂŠke, vagy hangulatĂĄnak lekĂŠpezĂŠse lenne. A filmben tehĂĄt egy igen sajĂĄtsĂĄgos audiovizuĂĄlis vilĂĄg kĂŠpzĂľdik meg, melyben a zene nĂŠlkĂźlĂśzhetetlen (akĂĄr csak Antal NimrĂłd KontroljĂĄban). Ezt megkĂśnnyĂ­ti, hogy tĂśbbnyire instrumentĂĄlis szĂĄmokrĂłl van szĂł, melyben a legnagyobb szerepe az ismĂŠtlĂŠsnek ĂŠs a ritmusnak van (mint ahogyan az elector beats mĂťfajmegjelĂślĂŠsbĂľl is lĂĄtszik).
Az audioviziualitĂĄs hangsĂşlyos szerepe ĂŠs a klubokban kĂŠszĂźlt dokumentumfelvĂŠtelek beemelĂŠse ĂĄltal a kommersz ĂŠs didaktikus tĂśrtĂŠnet is ĂŠlvezhetĂľvĂŠ vĂĄlik. A fĂľszereplĂľ DJ Ikarusz kĂźzdelme a droggal mintha csak eszkĂśz lenne a hallucinĂĄciĂłk ĂŠs a szenvedĂŠs ritmusvĂĄltĂĄsainak tĂśrtĂŠnetbe valĂł bevonĂĄsĂĄra.

DJ Ikarusz drogproblĂŠmĂĄja, mely egy bad trip (azaz kellemetlen ĂŠlmĂŠnyekkel jĂĄrĂł szerhasznĂĄlat) utĂĄn az elvonĂłn vĂŠgzĂľdik, okozza magĂĄnĂŠleti ĂŠs szakmai vĂĄlsĂĄgĂĄt is. MikĂŠnt a nĂŠv eredetijĂŠnek tulajdonosa, Ăľ is tĂşl nagyra tĂśrt, bekĂŠpzelttĂŠ vĂĄlt, ezzel kockĂĄra tĂŠve mindent: barĂĄtnĂľje elhagyja, a kiadĂł lemondja az album megjelentetĂŠsĂŠt, ĂŠs a klubban sem lĂŠphet fel. Egyetlen dolog maradt a szĂĄmĂĄra: a zenĂŠbe vetett hite. A munka ĂŠs annak felismerĂŠse, hogy a doktornĂľtĂľl kapott nyugtatĂłk ebben csak hĂĄtrĂĄltatjĂĄk, vĂŠgĂźl meghozza gyĂźmĂślcsĂŠt, ĂŠs (mint ahogy abban a nĂŠzĂľ egy pillanatig sem kĂŠtelkedett) minden jĂłra fordul: ĂŠlete ott folytatĂłdik, ahol a bad trip elĂľtt abbamaradt.

A mûvészekre jellemzõ önpusztító hajlammal és különcséggel felruházott fõhõs a lázadásban és a polgárpukkasztásban is követi a konvenciókat. Egy éjjel például hatalmas orgiát rendez a klinikán, melyhez a prostik és az alkohol a fõ kellékek - igen, jól emlékszünk: láttunk már ilyet, mégpedig a Száll a kakukk fészkére címû filmben is... És nem ez az egyetlen olyan jelenet, amely elég nyilvánvalóan kultfilmeket idéz. Nem is lenne ezzel probléma, ha ez nem csupán átvétel lenne, mindenféle jelentésárnyalás nélkül. Az egyetlen különbség a klasszikusokkal szemben az alcímbõl is látszik: az elektronikus zene kerül a korábban a lázadás csúcsának tartott rock helyébe.

A filmnek termĂŠszetesen a lemez elkĂŠszĂźltĂŠvel van vĂŠge, ĂŠs itt vĂŠgre nĂŠmi irĂłnia is felfedezhetĂľ: az album plakĂĄtja ugyanis a film plakĂĄtja, melyen Ikarus pĂłzol a drogklinika terĂĄpiĂĄs szobĂĄjĂĄban (ahol korĂĄbban a szintĂŠn a SzĂĄll a kakukk fĂŠszkĂŠre cĂ­mĂť filmbĂľl „kĂślcsĂśnzĂśtt" Ăśnismereti trĂŠning-jelenet jĂĄtszĂłdott). Ez a kettĂľs hasznĂĄlat arra hĂ­v fel, hogy gondoljunk bele, milyen emberi ĂŠs szakmai erĂľfeszĂ­tĂŠsek hĂşzĂłdhatnak meg egy mĂťvĂŠszi alkotĂĄs (film, zenei album stb.) hĂĄtterĂŠben. A plakĂĄt ĂŠs a lemez mindenhol jelenvalĂłsĂĄga, tĂśmeges mĂŠrtĂŠkben tĂśrtĂŠnĂľ bemutatĂĄsa (nĂŠhĂĄny falat pĂŠldĂĄul teljesen beborĂ­tanak Icarus kĂŠpĂŠvel) a digitĂĄlis sokszorosĂ­thatĂłsĂĄg problĂŠmĂĄjĂĄra jĂĄtszik rĂĄ, amellett, hogy egy elektronikus zenĂŠsz pĂĄlyĂĄjĂĄnak bemutatĂĄsĂĄval az eredetisĂŠg lĂŠtezĂŠsĂŠt is erĂľsĂ­ti.
HasonlĂł jĂĄtĂŠkot hoz lĂŠtre az is, ha tudatĂĄban vagyunk, hogy a fiktĂ­v DJ-t alakĂ­tĂł Paul Kalkbrenner „polgĂĄri" foglalkozĂĄsĂĄt tekintve szintĂŠn DJ, Ă­gy erĂľteljes ĂŠrintkezĂŠs van a szerep ĂŠs az azt jĂĄtszĂł szĂ­nĂŠsz kĂśzĂśtt. A fĂľszereplĂľ akkor szĂ­nĂŠsz vagy DJ? Egy DJ-t jĂĄtszĂł szĂ­nĂŠsz, vagy egy ĂśnmagĂĄt adĂł DJ?