Ha Mohács, hát legyen Mohács - csak a megidézett szellemek miatt! És ha itt van Mohács, kedves kamarai vezetõink, most mi a teendõ? Jó lenne, ha a következtetéseket a részvételi arányokból mindazok levonnák, akik most országos, megyei kamarák élén állnak. Mert így múlik el a világi dicsõség. Hagyjuk meg, nem volt ez annyira dicsõség dolga. Sokkal inkább volt valamiféle - hogy a politikai terminológiát idézzem ide - kamarai csínytétel.
Minderre jól emlékeznek azok, akik a kamara életre hívásánál bábáskodtak, majd - látva az ellenforradalmi nyomulást - fokozatosan visszavonultak.
Súlyos szavak: ellenforradalmi nyomulás? Nincs jobb szó, mert a kamarai kezdeményezés aligha a csúcsokról futott le a nyolcvanas évek végén, amikor az orvosi társadalom is keresni kezdte identitását.
Aztán a viszonyok megõrzése érdekében, az örökbecsû mondást megfogadván: "ha sok embert látsz egy irányba haladni, hát állj a menetük élére", fokozatosan le is nyúlták - így képzavarral - a kamarai gondolatot azok, akiknek nem kellett volna. A többség tudja, kikrõl van szó.
Az érdekek alapján látható, van a kamarai derékhad, amelynek más a véleménye, és van a kamarai vezetõség, amely elszigetelõdött. A tagságától, és a társadalomtól egyaránt. Ezzel persze elszigetelõdtek azok is, akik elõtérbe nyomatták õket, a kezdetek kezdetétõl fogva, napjainkig.
E hétvégi szervezkedések eredménye ez lett, a kamara kettészakadt: elszigetelõdött vezetõi és a hozzájuk kapcsolódó radikálisok csoportjára, és a hallgatag, vagyis a lábával szavazó jelentõs többségre.
A kamarai ellenforradalom - húsz év elteltével - kifújt. Innentõl nem lehet vezetgetni a többséget. Mindezt szíveskedjenek észre venni mindazok, akik magukat most valamiféle orvosi tömegszervezet vezetõinek képzelik! Minden szinten.
(csenke)
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!