A Lélek rejtezõ bensõ világa. A képlet látszólag világos: én gondolok veled, de ezt te nem tudhatod, hiszen nem szóltam róla senkinek, neked végképpen nem, másnak sem különben... És akkor másnap látom: tudod, mit tettem veled álmomban, kivált ébren álmodva... de a Lélek nélkülem is közlekedik másokkal? A magzatát rejtõ viselõs kismamán állítólag nem látszik terhe, csak mikor már õ is megnyugszik (anyaotthon) és nyíltan vállalhatja áldott állapotát... 

* * *

Csak sĂĄpĂ­toznak a tĂŠnyen, de nem beszĂŠlnek az okokrĂłl, miĂŠrt hogy a 301-es vagy ĂŠppen a 289-es parcellĂĄban egymĂĄsra hĂĄnytĂĄk a halottakat. Pedig oly egyszerĂť a magyarĂĄzat: akik parancsĂĄra ezt tettĂŠk a sĂ­rĂĄsĂłk, azok „a nĂŠp ellensĂŠgĂŠnek" tartottĂĄk a nyilast, a gyilkost, a hĂĄborĂşs bĂťnĂśst, a bĂťnĂśzĂľt, az ĂĄrulĂł kommunistĂĄt ĂŠs egyĂĄltalĂĄn, akit a nĂŠp bĂ­rĂłsĂĄga elĂ­tĂŠlt... egyre megy miĂŠrt.  Majd rĂĄadĂĄskĂŠnt azt is a gĂśdĂśrbe dobtĂĄk, aki vallatta Ăľket, s utĂłbb „vĂŠletlenĂźl" kiszenvedett.
Moszkvai parancsra a bĂťnĂśzĂľ hatalom valami olyasfĂŠlĂŠt tett 1956 utĂĄn Pesten, csak ĂŠppen undorĂ­tĂł cselekedetĂŠt titkolva, mint amit a spanyolok nyĂ­ltan ĂŠs bĂźszkĂŠn tettek Franco halĂĄla utĂĄn a nemzeti bĂŠkĂŠĂŠrt. Ott elĂľre meghirdetve tĂşlvilĂĄgi megbĂŠkĂ­tĂŠsĂźket, az Elesettek vĂślgyĂŠben, kĂśzĂśs sĂ­rban vĂĄrjĂĄk feltĂĄmadĂĄsukat forradalmĂĄrok ĂŠs az ellenĂźk vezĂŠnyelt katonĂĄk.
NĂĄlunk elĂľszĂśr a hĂĄborĂş utĂĄni NĂŠpbĂ­rĂłsĂĄgi Ă­tĂŠletek kivĂŠgzetteit temettĂŠk jeltelen sĂ­rokba, majd ide fĂśldeltĂŠk el a forradalmĂĄrokat, ĂŠs kĂŠsĂľbb mindazokat, akikrĂľl Ăşgy vĂŠltĂŠk, jobb ha nem lesznek szem elĂľtt. KĂĄdĂĄr ezĂŠrt beszĂŠlt mĂŠg utoljĂĄra, hĂťdĂľs eszelĂľssĂŠgĂŠben a meg nem nevezett Halott emberrĂľl...
Milyen szÜrnyÝsÊg, hogy ebben a mi nyomorult kelet-európai tÜrtÊnelmßnkben, Hþseink mindig a csatornåból jÜnnek. 

* * *

Mint a mesĂŠben, a hajdani bĂślcsĂŠszkar mĂśgĂśtti parkban ĂźlĂśk, igaz csak percekre, de mĂŠgis... ElĂľttem a kĂŠk-felhĂľs tĂĄvlat, lĂĄbamnĂĄl a zĂśld gyep, egy kertĂŠsz kapirgĂĄl a bokrok alatt, a fekete rigĂłk megszĂĄllottan fĂźtyĂźlnek, ĂŠs a Sors megtisztelĂŠsĂŠtĂľl szĂłhoz sem jutva hĂĄpogok, mert megĂŠlhettem amit olyan kevesen: mĂŠg bennem a MĂşlt ĂŠs Ă­me a soha nem hitt Jelen.
Mivel Êrdemeltem ki? Vagy csak nyugtalanító búcsú-ajåndÊk? Meglåthattam, ha mår nem is Êlvezhetem az egykor hihetetlen JÜvþt. De, mint az elÊrhetetlen ifjúsåg szÊpsÊgÊt  -  múltam tßkrÊbþl... 

(traser)