Beszélgetőtársa Kuncze Gábor, aki őt váltotta a belügyminiszteri bársonyszékben, közvetetten megerősítette ezt az álláspontot, mondván, ő meg azt hitte, annyi erkölcsi érzékkel minden képviselő rendelkezik majd, hogy ha valaki ellen, már az ügyészség is vádat emel, akkor az illető önként föláll és visszaadja a mandátumát.
Nos ehhez képest mindketten Kónya is, Kuncze is csalódtak. A mostani magyar parlamentben ülő és eddig megvádolt képviselők közül senki nem adta vissza mandátumát, (még ügyészi szakban sem!) mondván, hogy bocsánat, méltatlan lettem választóim bizalmára. Nem hiszem persze, hogy könnyű lenne bárkinek is ilyen súlyos szavakat kimondania, hiszen ez a beismerés politikai-közéleti karrierjének csődjét jelentené.
Mégis azt gondolom, hogy az ilyen bejelentések nagyon fontosak lennének. Egyes képviselők, miniszterek nyilvános bocsánatkérése választóiktól, a politika, a politikusok hitelét erősítené, amire mostanság nagy szükség mutatkozik. Mert sajna idekintről a hidegről, ahol mi élünk, a jól fűtött, ezernyi kedvezménnyel, magas jövedelemmel ellátott parlamenti bársony székekben ülők úgy látszanak, mint akik között túl sok az élősdi. Túl sokan és túl jól élhetnek odafönti uraink, hölgyeink a politikából, a helyett, hogy a politikának élnének.
A minap Forró Tamás műsorvezető megkérdezte az egyik kisgazda honatyát, hogy akkor most ki is az elnök pártjában? A képviselő ezt avval hárította, hogy ebbe most ne menjünk bele. A műsorvezető megjegyezte, hogy ez különösebben őt sem érdekli, de: most erről szól ez a cirkusz. A szavak elhangzottak és senki nem döbbent meg, senki nem kérte ki magának - mert igaz. Cirkusz, ami senkit nem érdekel. A résztvevőkön kívül, mert nekik a (z úri) megélhetésüket jelenti. Abból élnek, hogy politikusok. Rendszerváltó alapító atyáink sírógörcsöt kaptak volna, a dolgozó népnek meg az oldala kiszakad a röhögéstől, ha tíz évvel ezelőtt előrelátják, hogy ilyenek is lesznek politikusaik, képviselőik között... Has-beszélők, dumagépek, pojácák. De mert nem látta előre senki, így nem is aggódott miatta senki, hogy a magyar politika (megint egyszer) bohózatba fordulhat, hogy szélhámosok és bűnözők kerülhetnek az ország házába.
Most viszont már ott vannak, elmozdíthatatlanul. Ijesztő. Ha arra gondolok, hogy ilyen választottaink is irányítják csatlakozásunkat az EU-hoz, akkor… Ha pedig még az is fölötlik valakiben a hírek alapján, hogy netán a brüsszeli bürokraták között is lehetnek, akik nem sokban különböznek némely „mieinktől” - akkor sorsunk megpecsételődni látszik. Ám csillog még egy fénysugár: Kuncze szerint, pártja kötelezővé teszi az előzetes elmeorvosi vizsgálatot 2002-es képviselőjelöltjei számára! Támogatom, bár a bűnöző nem elmebeteg. Sőt.
(tráser)
2001. február 27.
,
Idõjárás
