Mi a hír ma Magyarországon? Mit kell megmutatni az embereknek egy közszolgálatiságot is felvállaló médiumban? A jót, a követendõt, az elõremutatót? Vagy a botrányt? A pár ember szembenállását ezrekkel? Önök szerint?
Igen kedves olvasó, nyert. Az utóbbi! A héten két dolog érintette az iskolámat. Mivel elfogultsággal, jogosan, vádolhatnának, ezért megpróbálom kommentár nélkül közölni a tényeket. Higgyék el nem lesz könnyû. Rengeteg indulat munkál bennem. Az iskolában eltöltött csaknem harminc év azonban feljogosít, mit jogosít, kényszerít, hogy számítógép elé üljek.
Történt pedig, hogy szerdán megkeresték az iskolánkat, miszerint a Jobbik (mi jogon e név? Minél jobbak?) tömegtüntetést tervez a Ságvári Gimnázium elé az iskolai munka végét jelentõ délután kétórai idõpontra, csütörtökön.
Nos a tömeg meg is jelent, négy fõvel, röplapokat osztogattak egy oktatási intézmény elõtt, gyalázva annak névadóját. Tehették, hisz a demokráciában minden megengedett. De míg Angliában, a demokrácia egyik bölcsõjében a londoni Hyde parkban szónokló embereket legfeljebb a kíváncsiskodó turisták és unatkozó vadgalambok nézik és hallgatják meg, a helyi világmegváltókra komoly médiaérdeklõdés mutatkozott. A helyi lap címlapon hozta a tömegtüntetést, sõt a belsõ oldalon negyed kolumnás cikket közölt az igazság egyetlen letéteményeseirõl. Az esemény másnapján, hisz a hír gyorsasága mindennél fontosabb.
Igaz, hogy amikor a fent jelzett iskola tanulmányi, esetleg egyéb sikereket ér el, az vagy egyáltalán meg jelenik meg, Szeged legjelentõsebb orgánumában, vagy csak hónapokkal késõbb, az iskola vezetésének tizedik kérdõ telefonja után. A jó, ugyanis nem hír emberek, értsék meg.
Így azon már egyáltalán nem csodálkozott a két szegedi „elitnek nevezett" iskola tanári kara, hogy a péntek délutántól szombat koradélutánig tartó Sá-Ra kupán, még véletlenül sem fordult elõ egyetlen médiamunkás sem.
Ott ugyanis csupán pár ezer gyerek szórakozott, sportolt, szurkolt a mai, magyar szokásoktól teljesen eltérõ módon. Nem volt ugyanis „cigányozás, zsidózás, buzizás", csak Hajrá Radnóti és Hajrá Ságvári kórus, de az nagy hangerõvel. Össze sem verték egymást az ellentábor szurkolói. Nem gyújtották fel a helyi tv székházát, senki sem akartak a Tiszába lõni (és nem a Duna hiányában), sõt még a regnáló miniszterelnököt sem akarták lemondatni. (Nem lesz ebbõl késõbb bajuk, kedves Jobbikosok?)
A hangulat megfogta a SZUE közönségét is, õk egy maradandó szép élménnyel lettek gazdagabbak. És örülhettek, hogy látták, mert egyéb forrásból nem értesültek volna, hogy a tanulóifjúság igen is romlatlan, sõt több annál, annak is láttatja magát!
Szombaton azután a Ságvári is tömve volt sportolókkal, szurkolókkal, csakúgy, mint pénteken délután a Radnóti, majd a SZUE. De ide sem érkezett médiamunkás.
Nem hír! De jól van ez így. A ilyen világot élünk. Ma a tömegtüntetés az érték!
Jól van ez így? Vagy csak én vagyok már túl öreg, s mindenre használom a Ius murmurandit? Vagyis a morgáshoz való jogot?
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!