Sportemberek |
---|
Dr. Kereszty Bélára, a Maty-ér egyik szülõatyja tiszteletére emléktáblát avattak a hálás utódok pénteken délután, az evezõst ábrázoló szobor talapzatán. Olvassa újra korábban, vele készült interjúnkat! |  |
|  |
|  |
|  |
|  |
|
Sport |
---|
 | Helyi sport |
|  | Országos sport |
|  | Nemzetközi sport |
|
Hírfolyam |
---|
14:42
| 14:41
| 14:40
| 14:38
| 14:36
| 13:44
|
| |
Pártos István
Munkatársunktól
2007 April 18, Wednesday
 Öreg játékos nincs, csak elfeledett! Ez ellen teszünk, a saját eszközeinkkel. Egykori szegedi kézilabdásokról szól ez a sorozat.
|
A napokban lesz
hatvan éves, az Egészségügyi Fõiskola testnevelõ tanára. Universitas ide, vagy
oda, Õ a „Védõnõképzõ" arca harminckét éve. De ez a kor nem látszik rajta.
Fõleg, ha felveszi a kapusmezt a Röszke megyei elsõ osztályú csapatában és az
egyik szerelmének, a kézilabdának hódol. De a másik szerelem a vadászat is
fiatalít.
- Mikor és hol találkozott elõször a sporttal?
- A törökszentmiklósi Gimnáziumban, hatvanegyben. Elõtte Kenderesen, az
általánosban, csak a szokásos testnevelés órai mozgással ismerkedtem. A
Gimnáziumban, Szabó Ferenc, a "Füles" becenévre hallgató testnevelõ tanárom
szeretette meg velem a kézilabdát és a kosárlabdát. Elég hamar bekerültem a
helyi megyei elsõ osztályú felnõtt csapatba, balszélsõként. A kosárlabdát csak
a suliban ûztem. Hatvanötben bevonultam Kecskemétre katonának. Angyalbõrben
felvételiztem a Szegedi „Pedfõre", testnevelés szakra. Felvettek, de le kellett
töltenem a katona idõmet, így csak hatvanhétben kezdtem a Fõiskolát.
- Hogy lett a szélsõbõl, kapus?
- Hatvanhétben, a fõiskolás csapatban, ahol Gyémánt Imre bácsi volt az edzõ,
nem jött el egy edzésre a kapusunk, szerdán, én beálltam, „kényszerbõl", de
vasárnap már én védtem a bajnokin. Két év múlva fuzionáltunk a Volánnal, ahova
69 szeptemberében igazoltam. Hetven tavaszán már én voltam Boroczki Béla
cseréje. Nagyon jó csapatunk volt. Kõvári, Isaszegi, Csáky, Giricz, Ábrahám,
Fülöp, Hollós, hogy csak a legismertebbeket említsem. Késõbb Dobó Karesz és
Dömösi Pista is csapattársam lett. Hetvenháromban abbahagytam. Már tanítottam a
Móriczban. Két évig, Bagaméry Laci felkérésére külsõs voltam a Délmagyarnál, de
nem bírtam sokáig kézilabda nélkül, így 74-ben leigazoltam a Vízügyhöz, s
egészen kilencvenkettõig ott, illetve annak az utódjainál játszottam NB II-ben.
Sándorfalva, majd Dorozsma következett, négy éve, pedig a megyében védek,
Röszkén a mai napig.
- Mikor került a mai munkahelyére, s
mikor kezdõdött az új szerelem, a vadászat?
- Hetvenötben kerültem az Egészségügyi Fõiskolára, ahol Dr. Széll Éva Fõigazgató
személyében egy csodás „sponzorra" leltem. Évekig volt nõi kézilabda csapata a
fõiskolának egy csodás betonpályánkon. Késõbb beolvadtunk az Universitásba, így
megszûnt az önálló sportköri lehetõség.
Hetvenkilenc óta vadászom, ami egy csodálatos sport. Járom az erdõt, a rétet, s
közben kisimulnak az idegeim. Néha napokig még csak célra sem tartok, de nem is
a trófea a fontos.
- Vannak e gyerekei, folytatja e valaki
a sportot?
- Nem csak a munkában, de a szerelemben is hûséges vagyok. Hetvenhárom óta
élünk boldog házasságban. Két kislányom van, akik bár nem sportolnak, sokat
„edzenek" ma is.
Nagyobbik lányomtól két gyönyörû unokánk van, már Õk is tudnak úszni, de
hogy mi lesz belõlük, majd az idõ dönti el. S bár testnevelõ vagyok és sok
fõiskolást tanítottam meg úszni, a lányaim és az unokáim is Lihótzky Karcsinál
pallérozódtak.
2007-04-18 Barok István
|
|
Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor egy kattint�ssal nyithat a cikkhez f�rumos t�m�t. |
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!