
<>
Élete elsõ és eddigi
egyetlen sportága a kézilabda volt. Hogy miért pont Karácsonykor került rá a
sor? A munkája miatt. Ha már nincs hó, legyen legalább jég, az ünnepen. S, hát
Õ a jégpálya vezetõje. -
Elsõ és azóta is egyetlen sportágam a kézilabda volt.
Dorozsmán, a Mezõgép teleptõl ötszáz méterre laktunk, Anyukám ott is dolgozott,
így gyakorlatilag a pálya tartozékának számítottam. A megboldogult Ács Géza
hívott a Dorozsmába, s hetvenöt novemberében elkészült az elsõ igazolásom.
Balogh Sanyi és Tóth Géza voltak elõttem, mindkettõ válogatott lett. Balogh
„Kakukk" még Dorozsmáról került be az ifi válogatottba. De nem csak a fiúk, a
lányok is nagyon jók voltak. Borbély, Farkas és Csomor is NB I-es lert. Az
általánosban is játszottunk, majd a Déri Miksában, igaz ott a dorozsmai
igazolásom miatt, csak a kupacsapatban játszhattam. Nagy meccsek voltak a Rózsával.
Tizennyolc éves voltam, amikor bekerültünk az NB II-be. Akkor nagyon jó volt a
kézilabda csapatunk. Gyuris, Kormány, Link, Rehák, Farkas, Sziveri, Harkai,
hogy csak néhány nevet említsek. Tizenkilenc évesen behívtak katonának,
Orosházára, ahol a sport megédesítette az életemet. Bejutottunk és bent
maradtunk az NB II-ben. Szilánkos ujjtörés miatt hamarabb leszereltek. Az orvos
ezredes azt mondta, felejtsem el a kézilabdát, de szerencsére nem lett igaza.
Nyáron már együtt készültem Tamás Sanyiékkal, mert Giricz Sanyi hívott az elsõ
osztályú Délép-be. A megszûnésig szerepeltem a csapatba. Az utolsó idényünkben,
a tavaszi forduló után, Marosi „Zümi" mögött, 92 góllal második voltam a
góllövõ listán. A Volán következett, s három szép év. Bár nem voltam stabil
kezdõ ember, voltak nagy meccseim. Szereztem ezüst és bronzérmet, indultam
kupákban. Sajnos az izületeim nem bírták a nagy terhelést, s így relatíve
fiatalon abbahagytam az élvonalbeli játékot. Még a középiskola elsõ két évére
tehetõ a kálváriám, hisz akkor rövid idõ alatt negyven centit nõttem, s a beton
pályákon végzett edzések kikezdték a fejletlen izületeket.
-
Hogyan alakult a
civil karrierje?null
-
Elõször alkalmazott, majd vállalkozó lettem. Sikerült
létre hozni egy komoly céget, amire máig büszke vagyok, bár a délvidéki háború
miatt tönkre ment az autó alkatrész kereskedésem. Közben azért még szerepeltem
az NBI/B-s Soltvadkertben, a régi Délépes csapattársaimmal. Utoljára az NB
II-es Dorozsmában játszottam 98-ig. Még megadatott, hogy a Nagy Lacival, Buday
Danival és Laluska Balázzsal felálló Tisza Volán eMeRGé-nek lõjek tizenkét
gólt. Miután felszámoltam a vállalkozásomat, kétezer-háromtól a mûjégpálya
vezetõje lettem. Jól érzem magam ezen a helyen, nagy hasznát veszem az eredeti
tanulmányaimnak.
-
A családjában
folytatódik a kézilabda karrier?null
- Sajnos nem, sem a fiam, sem a lányom nem sportol. Igaz
a szüleim sem sportoltak, így csupán nekem adatott meg a kézilabda karrier.
Korábban, míg tehettem, támogattam a dorozsmai leány csapatot, ma már csak
szurkolok Nekik. A mozgásom eléggé korlátozott a csípõm miatt, így a sport
számomra véget ért.
2006-12-20 Barok István
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!