2. lap. �sszesen 2.
 Megtudhatjuk itt, hogy azĂ©rt költözött ide a család, mert az ĂrĂł apja azt vallotta: egy igazi polgár a saját házában lakik. Korábban ugyanis egy bĂ©rházban Ă©lt a nĂ©pes család, (Márainak egy fiĂş Ă©s kĂ©t lánytestvĂ©re volt) Ă©s a komoly hivatalt viselõ papa akkorra vĂ©gre elõ tudta teremteni az anyagiakat arra, hogy magánházba költözhessenek. Azt az Ă©pĂĽletet, ahonnan elköltöztek, azĂłta sajnos lebontották, Ă©s helyĂ©n egy hatalmas áruház Ă©pĂĽlt a Slovan Szállodával szemközt. A MĂ©száros utca nincs innen messze, hiszen ez is Kassa törtĂ©nelmi belvárosának egyik legszebb rĂ©szĂ©n fekszik. Ha a Szent ErzsĂ©bet katedrálistĂłl elindulunk a fõutcát keresztezõ sĂ©tálĂłutcán, akkor jobbra egy hangulatos boltĂven befordulva máris MáraiĂ©k utcájában vagyunk, Ă©s öt perc alatt kĂ©nyelmesen odaĂ©rĂĽnk a Masiarska ulica 35 szám alá. Ott JĂşlia Sokolova csöngõjĂ©t kell nyomni, aki szlovákos hangzásĂş neve ellenĂ©re egy kedves, közĂ©pkorĂş, magyar nemzetisĂ©gĂ» hölgy, aki ebben az Ă©pĂĽletben lakik.
 Õ nagyon szĂvesen megmutatja az Ă©rdeklõdõknek azt a nĂ©hány szobát, amely egykor a Márai család lakhelyĂ©ĂĽl, ma pedig hĂres fiĂşk emlĂ©kmĂşzeumául szolgál. Mielõtt a ház nevezetessĂ©geire tĂ©rnĂ©nk, meg kell emlĂteni, hogy ez a ház nem csak a magyarok számára fontos, a szlovákok Ă©pp Ăşgy tisztában vannak Márai világirodalmi jelentõsĂ©gĂ©vel, (õ volt az elsõ ĂrĂłnk, akinek komoly esĂ©lye volt arra, hogy megkapja az irodalmi Nobel-dĂjat) mint a magyarok, amit az is jelez, hogy egy csodálatos szobrot avattak nemrĂ©giben a belvárosban Márai emlĂ©kĂ©re. Igaz, állĂtĂłlag az avatĂł ĂĽnnepsĂ©gen a helyi magyarok kifĂĽtyĂĽltĂ©k Szili Katalin házelnököt, mert Ăgy tiltakoztak a kettõs állampolgárságrĂłl tartott nĂ©pszavazás kudarca miatt. Más kĂ©rdĂ©s, hogy errõl a házelnök legalább olyan keveset tehetett, mint Márai Sándor.
 Noha családja nĂ©met származásĂş volt (18 Ă©ves korában vette fel magyarosĂtott nevĂ©t) Ă©s már akkor is sokan beszĂ©ltek Kassán szlovákul, Márai soha nem Ărt szĂ©pirodalmat más nyelven, mint magyarul.
 Az emlĂ©kkiállĂtás megtekintĂ©sĂ©t Ă©rdemes abban a szobában kezdeni, melynek mennyezetĂ©n egy szabadkõmĂ»ves emblĂ©ma dĂszeleg. Ez annak az emlĂ©ke, hogy az ĂrĂł apja tagja volt a társaságnak, Ăgy a szokásoknak megfelelõen titkos ajtĂł is van a szoba egyik falán, melyet egy csodálatos, Ăłdon komĂłd takar el. A családtagok portrĂ©i dĂszĂtik a falakat: van itt festmĂ©ny Ă©s megsárgult fĂ©nykĂ©p egyaránt. Az igazi szenzáciĂł mĂ©gis egy vasbĂłl kĂ©szĂĽlt feszĂĽlet, amelyet állĂtĂłlag az ĂrĂł kĂĽlföldön is mindig magával vitt, ha Ăşj helyre költözött. Nem kisebb Ă©rdekessĂ©g az a földgömb, amely azon ritka tárgyak egyike, amely Márai könyvtárábĂłl megmaradt a II. VilágháborĂş után. Leányfalui otthonukat ugyanis 1945-ben bombatalálat Ă©rte Ă©s szinte valamennyi könyve, valamint szemĂ©lyes tárgyainak javarĂ©sze megsemmisĂĽlt a tĂ»zben.
 Ugyanazon az ĂrĂłasztalon, ahol ez a kĂĽlönleges földgolyĂł dĂszeleg, megtalálhatjuk Márai ĂrĂłgĂ©pĂ©t is, melybe egyik leghĂresebb versĂ©nek kĂ©ziratát fĂ»ztĂ©k. A Halotti beszĂ©d cĂmĂ» költemĂ©nyt akkor Ărta, amikor levertĂ©k az 56-os forradalmat Ă©s egyĂ©rtelmĂ»vĂ© vált számára, hogy Ă©lete vĂ©gĂ©ig emigráciĂłban kell maradnia.
 Számos egyĂ©b Ă©rtĂ©kes kĂ©zirat dĂszĂti mĂ©g a falakat, melyeket bekeretezve tettek közszemlĂ©re a kiállĂtás rendezõi. A többi szobában már inkább a korabeli Kassát bemutatĂł kĂ©pek, kĂ©peslapok láthatĂłk, de ha az ember elmĂ©lázik ezek között, szinte megelevenedik elõtte Márai nĂ©hány Ărása. Ez egy olyan polgári miliõ volt, amelyben valĂłban mĂ©ltĂłsággal Ă©ltek az emberek, Ă©s nem az volt a mĂ©rvadĂł, kinek mennyi pĂ©nze van, hanem, hogy mennyi tisztelet övezi.
 Nos, ha ezekrõl az Ă©rtĂ©kekrõl csak egy rövid, kivonatos formában akar megismerkedni a látogatĂł, vegye kezĂ©be az egyszerĂ», házilag szerkesztett prospektust, melyet a tárlatvezetõ Sokol JĂşlia szĂves örömest átad minden vendĂ©gĂ©nek, Ă©s olvassa el a FĂĽveskönyv (1943) nĂ©hány rĂ©szletĂ©t. ZáráskĂ©nt, Ă©s egyben kedvcsinálĂłkĂ©nt álljon most itt egy gondolat a hiĂşságrĂłl Ărt rĂ©szletbõl: „Egyetlen pillanata a magánynak, az önismeretnek, mikor legyõzted a hiĂşságot, többet adott neked is, az emberi világnak is, mint minden mutatvány, mellyel a világ elõtt illegeted magad."
Szincsok GyörgyÂ
|< Kezdďż˝
< El�z�
1
2
K�vetkez� >
Utolsďż˝ >|
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!