A Mennyei Béke kapuja mögött van a Tiltott Város, amely paloták, pagodák, templomok kicsiny kertek, márvány lépcsosorok, szobrok tömkelege. Minden császár hozzáépítette a maga palotáját, vagy szentélyét. Érdekes látnivaló, bár egy bizonyos ido után rá lehet unni a számunkra talán egyforma pagodákra. Alaposan végignézni lehetetlen. A városon kívül északnyugati irányban van a Nyári Palota, amely szintén több császár nyári lakhelye volt, s ingáztak ez és a Tiltott Város közt. Ez is hasonlóan pagodák, szentélyek tömkelege, de ennek sokkal inkább park jellege is van, mely hatalmas területen fekszik. Egy tó körül épült, közepén egy szigettel, melyre a kínaiak kilenclyukú hídja vezet, ami itt 17 lyuk (itt minden dimenzió más). A tó be van fagyva, tele korcsolyázókkal. Van itt még egy érdekesség a tavon: egy márványból épült hatalmas hajó, rajta pavilonnal. Most épp nem látogatható. A kert itt is tele van árusokkal, alig lehet lerázni õket. Ha kiejted a szádon, hogy "Mennyibe kerül", attól kezdve nincs menekvés! Alkudni kell és kész!

A város egyébként tele van hatalmas parkokkal. Az egyik délkeleti parkban van az Ég temploma, ami maga is templomok és csarnokok komplexuma. Ez (a fo csarnok, egy kerek templom) Peking egyik jelképe. A park - vasárnap lévén és a hideg ellenére - tele volt emberekkel: alkalmi zenekarok verbuválódtak, az emberek ott énekeltek, táncoltak, az egyik fedett csarnokban tömegek, nok is verték a blattot egy kínai figurákkal ellátott kártyával. Itt van a "Visszhangfal" is, egy szabályos kör alakú fal, udvarszeruen, közepén templommal, melynek ha valamelyik pontján kiabálsz, az átellenes oldalon tartózkodók hallották, amit mondasz. Íme a telefon õse, többszázéves kiadásban!