JĂşlius 26.

Az utolsĂł dĂŠlelĂľttĂśt Leninre szĂĄntuk. MegkerestĂźk a kordon vĂŠgĂŠt, ĂŠs megprĂłbĂĄltunk elvegyĂźlni az ott ĂĄllĂł turistacsoportba, hogy ne kelljen olyan sokat sorakozni. Ez azonban nem ment kĂśnnyen, lĂŠvĂŠn hogy kĂ­naiakhoz ĂĄlltunk. AzĂŠrt viszonylag hamar bejutottunk. Ahogy DĂĄvid 1979-es SzovjetuniĂł ĂştikĂśnyve fogalmaz: „a mauzĂłleum homlokzatĂĄn egyetlen szĂł ĂĄll: Lenin". Az Ăśreg kissĂŠ megviseltnek tĂťnt - mintha 80 ĂŠve meghalt volna. Igen hasonlĂ­tott egy viaszfigurĂĄhoz. UtĂĄna megnĂŠztĂźk a Kreml falĂĄban lĂŠvĂľ sĂ­rokat, tĂśbbek kĂśzt BrezsnyevĂŠt, SztĂĄlinĂŠt, GagarinĂŠt.

A TĂśrtĂŠneti MĂşzeum elĂľtt azonban lĂĄttunk egy Lenin imitĂĄtort is, amint egy II. MiklĂłs imitĂĄtorral beszĂŠlget. A dolog tĂśbb mint morbid. Volt ott mĂŠg Brezsnyev ĂŠs Putyin hasonmĂĄs is.

Délután indultunk ki a reptérre, és sikerült egy olyan dugóba keverednünk, hogy a nyolcsávos autópálya mellett sétáló gyalogosok simán lehagytak minket. Mikor kiértünk, kiderült, hogy a gépünk legalább egy órát késik - ekkor dühbõl vettünk 6 Euróért a dutyfree shopban egy üveg whiskyt. Így gyorsabban és kevésbé feszült hangulatban telt az idõ. Az 1 órából idõközben 2 lett, de ezzel már nem nagyon lepõdtünk meg. Szerencsére most már egy MALÉV géppel, egy Boeinggel utaztunk, ami jóval kényelmesebb volt, és a sztyuárdeszek bort is kínáltak. Dév a hívógombot is kipróbálta, hogy jeget kérjen a whiskybe.

AnyuĂŠk vĂĄrtak minket Ferihegyen ĂŠs ugyancsak meglepĂľdtek, hogy mennyire lebarnultunk. HazĂĄig fĂĄrasztottuk Ăľket az ĂŠlmĂŠnyeinkkel, pedig mĂĄr a gĂŠpen is aludtunk.

Hogy Ăśsszegezzem az Ăşt tapasztalatait: mindenkĂŠpp ĂŠrdemes csoporttal utazni ĂŠs nem ĂĄrt megismerkedni a cirill ĂĄbĂŠcĂŠvel sem. MindenkĂŠpp ajĂĄnlom az orszĂĄgot azoknak, akik nem egy hagyomĂĄnyos kirĂĄndulĂĄsra vĂĄgynak.