naplómban
Valahogy úgy kezdődött, hogy
azt mondtam magamnak: ha itt vagy Chicago-ban, nem mehetsz haza anélkül, hogy
nem láttál egy Bulls-meccset.
Két nappal indulásom előtt a Chicago Bulls az Indiana Pacers-t fogadta a United
Center-ben. Az egyetemi könyvtárban utánanéztem a jegyáraknak, meg hogy mi újság
van az NBA-ben- képben akartam lenni. Eszembe jutott, hogy LaLa a mi [akkor még iNteRNeTTo] munkatársunk
Chicago-ból írja a meccsekről a tudósításokat. Gyors emil-váltás és telefon:
találkozzunk a csarnok előtt. A meccs után valami ilyesmit írtam bele a
naplómba:
>> Van már jegyed?
kérdezi a fekete jegyüzér néhány órával a meccs előtt; a Chicago-i United Center
előtt még kevesen vannak, a Jordan szobornál egy nőkből álló japán
turistacsoport fényképezget; a parkoló túloldalán a fényreklám hirdeti a ma esti
Chicago BullsIndiana Pacers profi kosár meccset. Nem megyek bele az üzletbe,
LaLára várok. Ő már hat éve él Chicago-ban. De már korábban is Bulls-nak
szurkolt. Előbb Michael Jordan, most pedig Dávid Kornél miatt, ő
ebben az évben szerződött a Bulls-hoz. Egyébként az NBA első és egyetlen magyar
játékosa.
A
szurkolók lassan érkeznek, többségükön a világ talán legismertebb és legtöbbet
eladott a Bulls 23-as számú meze, amit Jordan után valószínűleg soha nem
fognak viselni meccsen; telnek a parkolók, a mexikói bevándorlók és az
amerikaiak is a Jordan emlékműnél fotóztatják magukat. A szobor egyébként még öt
évvel ezelőtt, Jordan első visszavonulása után készült, talapzatára az
eredményei és rekordjai vannak belevésve. Kevesen érdemelnek ki szobrot
életükben, de ő minden idők legjobbja.
Megérkezik LaLa, jegyet veszünk. Azt meséli,
hogy évekkel ezelőtt a meccs előtt egyáltalán nem lehetett kapni jegyet, a
szezon kezdete előtt egy-két hónappal kellett foglaltatni. Szezonbérletet persze
erre az idényre sem lehetett kapni. Mi a legolcsóbb jegyből vettünk, bár magyar
szemmel nézve nem igazán az, itthon akár egy idénybérletet lehetne venni
ennyiből. De örülni kell ennek is, a Jordan érában a legolcsóbb jegy is
többszöröse volt a mostaninak.
A United Center bejáratánál különböző kuponokat osztogatnak, amivel ha
nyer a Bulls vacsorázhatunk, még egy Bulls képernyőkímélőt is kapunk lemezen.
A hatalmas csarnok minden szintje tele van büfével, zenekarok játszanak. Mintha
nem is a kosárlabda lenne a lényeg, pedig ez az NBA. Kakasülőre, a harmadik
szintre ülünk, kétségtelen a TV-n keresztül mindig mindent jobban látni; LaLa be
is állította otthon a videóját.
Több mint huszonkétezer jegyet adtak el ezt
a pálya fölötti kivetítőből tudjuk meg. A kezdő ötös bemutatásával indul a show.
Amikor a meccs elkezdődik, már az összes amerikai zabál, hotdog-osok járják a
lelátót, a pálya melletti sorokban pincérek szolgálnak fel, néhány nagypocakos
puttonnyal a hátán csapolja a sört.
Az első két negyedben a Chicago jól tartja
magát. A szünetekben, időkérések alatt nem hagyják unatkozni az embert. A TV-ben
reklámok mennek, gyakorlatilag itt is, csak a reklámokat különböző buta
játékokba öltöztetik. Hasonlósági verseny, kosárra dobó verseny nagy
nyereményekkel, autóverseny gyerekeknek, egyebek.
Csak egy példa. A két nézőtérről kisorsolt
szerencsés versenyzik, ki tud kosarat dobni, miután egy percig lehajolva
keringtek egy baseball-ütő körül. Van olyan játék is, amiben az összes néző
részt vehet. A bejáratnál kapott Dunkin Donuts kuponnal lehet nevezni. Csak
figyelni kell a kivetítőt; három versenyző van, egyeske, ketteske és hármaska. A
versenyzők száma a kuponon. Virtuális versengés ez a kivetítőn, három körből
áll. Hatalmas a szurkolás, a Bulls nem kapott ekkorát.
Az állandóan mosolygó pompom
lányok akik negyedenként ruhát váltanak sem hiányozhatnak, ők is Bulls-ért
vannak. A GT-s bmx-esek profik, négy embert is átugratnak, tudnak szaltót is.
Időnként előjön a kis Bika, Da Bull. Az egyik szünetben dobbantót raknak elé,
hogy ő is zsákolhasson, pechére rosszul esik, ölben viszik le a
pályáról.
Mindezt a legtöbb amerikai élvezi, ezek mellett a meccs már kevésbé
érdekes, az utolsó negyed felénél már gyakorlatilag üresek a lelátók, a
csúcsforgalmat ugye el kell kerülni.
Dávid Kornél a végére belejött a játékba,
huszonnyolc perc alatt tizenhárom pontot dobott. Ráadásul az ő zsákolásával ért
véget a meccs.
A Bulls mégis kikapott az Indiana Pacerstől 91:74-re.
Lalával a meccs után bolyongtunk egy keveset
a United Center-ben, benéztünk egy alsóbb szektorba, ahonnan jobban lehetett
nézni a játékot. Az egyik hölgy hamar elzavar bennünket, szerelik szét a
széksorokat, alakítják a pályát, egyetlen néző sincs odabent; holnap ugyanitt
jégkorong meccs lesz.
LaLa néhány héttel korábban csinált egy interjút Dávid Kornéllal, eszébe
jut: mi lenne ha megvárnánk őt. Belemegyek, és a stadion hátsó részéhez, a
magánparkolóhoz megyünk. Ez egy drótkerítéssel van elkerítve, amikor még Jordan
is játszott, több ezer ember feszült neki. Most szinte csak mi vagyunk, aki még
bevárja a kosarasokat, az is legfeljebb csak a kényelmes, óriási amerikai
autójából teszi.
Harper húz el Porschéval, majd Kukoc. LaLa meséli, hogy nem először vár
itt. Egyszer az öccsével jött, amikor meglátták Kornélt, kiabáltak neki: Hajrá,
magyarok!. Kornél amint kiért a parkolóból, defektet kapott, majd visszahajtott
kereket cserélni. Kornél, hazavigyelek? kérdezte akkor LaLa. Kornél mégis
saját autóján ment haza.
Dávid Kornél kilép a "művészbejáró"-n. LaLa
odaszól neki, Kornél észrevesz minket, és int, hogy találkozzunk a kijáratnál.
Ott egy rendőr biztosítja a terepet, a játékosok biztonságáért mindent.
Kosarasunkat kérdezi, hogy hozzá tartozunk-e. Azt mondja, igen. Lalával beülünk
a nagy terepjáróba, Kornél bosszankodni kezd, azt mondja, rosszul játszott.
Azzal biztatjuk, hogy nem volt rossz, meg, hogy a végére elég jól belejött, kár,
hogy vége lett a meccsnek. Az edző állítólag megdicsért mondja Kornél, és
látszik rajta, hogy azért örül neki.
A Bulls-nál a holnap pihenőnap, Kornél mégis
megy edzeni. <<
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!