2008. mĂĄrcius 4. (kedd)
DĂŠlelĂľtt Bielsko BiaÂłaba utaztunk, a WytwĂłrnia FilmĂłw Animowanych SE-MA-FOR-ba. Ez az a rajzfilmstĂşdiĂł, ahol olyan klasszikusok kĂŠszĂźltek, mint a Lolka ĂŠs Bolka (Lolek y Bobek), a Reksio vagy szemĂŠlyes kedvencem a PampalĂ­ni. A szocialista idĂľket idĂŠzĂľ gyĂĄrlĂĄtogatĂĄs egy elĂľadĂĄssal kezdĂľdĂśtt, amit a stĂşdiĂł egy alkalmazottja tartott, termĂŠszetesen lengyelĂźl. SzerencsĂŠre azonban Elektro, az egyik lengyel lĂĄny, nagyon jĂłl tolmĂĄcsolt, meg hĂĄt alapbĂłl is volt annyi fogalmam a rajzfilmgyĂĄrtĂĄsrĂłl, hogy megĂŠrtsem, hogyan kĂŠszĂźltek ezek a mĂťvek a szĂĄmĂ­tĂłgĂŠpesĂ­tĂŠs elĂľtt. MeglepĂľ mĂłdon egyĂŠbkĂŠnt a hangeffekteknĂŠl a mai napig elĂľnyben rĂŠszesĂ­tik a hagyomĂĄnyos mĂłdszert - mi is lĂĄthattuk azt a fogast, ami az Ăśsszes, a gyĂĄrban kĂŠszĂźlt filmben szereplĂľ ajtĂł hangjĂĄt adta.
Ezután körbevezettek bennünket a gyárban, ahol azt figyelhettük meg, hogy ma hogyan készülnek a rajzfilmek. Éppen a Kopernikuszról szóló rajzfilmen dolgozik mindenki, amit 2009-ben fognak bemutatni, így mi az elsõ civilek között lehettünk, akik láthattak belõle képeket. A stúdiólátogatás stílszerûen azzal végzõdött, hogy a filmgyár saját stúdiójában megnézhettünk négy rajzfilmet: egy Lolka és Bolkát, egy Reksiot és két felnõtteknek szólót. Ez reklámnak sem volt rossz húzás, mert többen hirtelen felindulásból bevásároltak a stúdió szuvenírboltjában a filmek DVD-változataiból. 
A våros azonban nem csak a rajzfilmgyårról, hanem kßlÜnleges ÊpítÊszeti stílusåról is ismert, ami az art nouveau egy våltozatånak tekinthetþ. LegszemlÊletesebb pÊldåja ennek a bÊkåkkal Ês cserebogarakkal díszített håz, ami szerintem inkåbb Êrdekes, mint szÊp. 
DĂŠlutĂĄn tovĂĄbb indultunk, ĂŠs szerencsĂŠsen megĂŠrkeztĂźnk ÂŻywiecbe - ezt azĂŠrt tartom fontosnak kihangsĂşlyozni, mert mint a lengyelek tĂşlnyomĂł tĂśbbsĂŠge, a mi sofĂľrĂźnk is katasztrofĂĄlisan vezetett...
Ebben a kisvårosban is egy gyårat (vagy talån inkåbb múzeumot) låtogattunk meg: a sÜrgyårat - gondolom, egyedßl vagyok a csapatban, akit ez kevÊsbÊ izgatott, de håt az a helyzet, hogy hiåba a rengeteg cseh, az egy angol Ês egy belga út, a sÜrt mÊg mindig nem voltam hajlandó megkóstolni. Minden esetre azt el kell ismerni, hogy a múzeum nagyon ki van Êpítve: teljesen interaktív, szÜkþkúttal, hangeffektekkel, kivetítþkkel, díszletekkel, tekepålyåval, labirinussal. Van pÊldåul rÜgtÜn az elejÊn egy kis szoba, ami úgy van megcsinålva, mintha egy idþgÊp lenne, Ês nem elÊg hogy a falon 6 kivetítþ szåmol vissza, hogy 1856-ba repítse a låtogatót, de mÊg a talaj is remeg. MÊg a múzeum vÊcÊjÊben is meglepetÊs vårja a låtogatót: fßtyßlÊs Ês csobogås effektek hallatszanak a hangszórókból. Egyszóval: nem spóroltak a hatåselemeken, Ês ez låtszik a honlapukon is - nem bírom megållni, hogy ne tegyem be ide a linket. Sþt: a 25 zlotyis (1 zlotyi kb. 76 forint) belÊpþbe benne volt egy korsó sÜr Ês egy 8 zlotyis korsó is. Az olyan szerencsÊtlenek, mint Ên termÊszetesen kÊrhettek volna helyette almalevet, de ezt rajtam kívßl csak ketten tettÊk, muszåjból: a sofþr Ês a Peti (þ glutÊnÊrzÊkenysÊge miatt sÜrt sem ihat). 
Sietnßnk kellett vissza Cieszinybe, mivel az egyetemi filmklubban csak rånk vårtak, hogy elkezdjÊk az utóbbi idþk egyik legsikeresebb lengyel mÝvÊszfilmjÊnek, a Sztuczkinak (2007, Andrzej Jakimowski) a vetítÊsÊt. Amennyire tudom, ezt a filmet nem jåtsszåk a magyar mozik, így szinte exkluzív ÊlmÊnyben lehetett rÊszßnk. 
Csak håt annyira kellett sietnßnk, hogy vacsoråzni sem volt idþnk, hanem a filmre vittßk be a vacsora felÊt. Ez nem volt mås, mint kÊt, a borscs mellÊ szånt hússal, illetve kåposztåval tÜltÜtt råntott palacsinta. SzegÊny GÜbi (az egyik magyar sråc) teljesen kiakadt, mert pont aznap fejtette ki, hogy soha tÜbbet nem akar kåposztåt låtni, mire elkezdtßnk poÊnkodni, hogy a lengyelek a palacsintåt is biztos kåposztåval eszik. Amúgy maga a palacsinta ehetþ volt, de a leves nagyon nem lett jó, pedig ettem Ên mår finom borscsot, igaz, Moszkvåban.