2008. mårcius 2. (vasårnap) 
A délelõtt fotós workshoppal kezdõdött, amihez több, vegyes nemzetiségû csoportra oszlottunk. A feladatunk az volt, hogy nagyjából egy óra alatt öltöztessünk fel és sminkeljünk ki egy magunk közül kiválasztott modellt, majd valamilyen koncepció szerint készítsünk róla (lehetõség szerint mûvészi) képeket. A make upot és a kosztümöket nekünk kellett kitalálnunk és megvalósítanunk, viszont a fotózásban segített nekünk Misu, aki fényképészetet tanul a cieszyni egyetemen. Profi gépét is kölcsönadta, majd este néhány érdeklõdõnek megmutatta azt is, hogyan kell elõhívni az így készített analóg, fekete-fehér képeket. Így utólag ez volt az a program, amit a legjobban élveztünk, és ami a legjobban segítette az integrációt. Mi (négyen lányok és egy fiú) nagyon élveztük, hogy mindenfélét aggathatunk a szerencsés kiválasztottra, Mártira. Témánk az újrahasznosítás lett, amit vécépapírból készült szoknya és a pózolásban segédkezõ kuka szimbolizált. Amit igazán sajnáltunk, hogy a profi géppel készült képeken nem fog látszódni a rózsaszín harisnya és sál tökéletes összhangja. 
DÊlutån åtsÊtåltunk az egyetemre, ami a szomszÊdos Êpßletben volt, Ês megnÊztßk az ifjú mÝvÊszek kiållított munkåit. 
Ezutån, míg nÊhånyan a fotólaborban voltak, DVD-n megnÊztßk azt a koncertet, amit az elþzþ csere keretÊben Jånossomorjån a vårosnapokon adtak kÜzÜsen a lengyelek Ês a magyarok. Aki egyik tevÊkenysÊgben sem volt Êrdekelt, sziesztåzhatott. 
Este a magyar csapattal úgy döntöttünk, hogy a Kontrollt (2003, Antal Nimród) mutatjuk be a többieknek, mivel több külföldi már elõre mondta, hogy kíváncsi rá. Mint utóbb kiderült, jó választás volt: az olaszok még másnap is a filmrõl beszéltek, és többen megjegyezték, hogy nagyon tetszett nekik a zene is. Így hát ezután nem volt olyan nehéz felpörögnie a társaságnak, és mivel a diákkocsma is kinyitott, csupán 50 métert kellett gyalogolnunk a buli helyszínéig. 
Ott mĂĄr csak szervezĂŠs (ĂŠs kĂĄbel) kĂŠrdĂŠse volt, hogy a lengyel srĂĄcok a sajĂĄt gĂŠpĂźkrĂľl nyomathassĂĄk azokat a zenĂŠket, amiket mi szeretnĂŠnk. Az egyetlen bĂśkkenĂľ az volt, hogy a kocsmĂĄban az alkoholos italok kĂśzĂźl csak sĂśrt lehetett kapni, ĂĄm ezt is kĂśnnyedĂŠn ĂĄthidaltuk a pĂŠnteki bulirĂłl maradt vodkĂĄval. (Wiborowa rulez!)
LĂŠnyeg a lĂŠnyeg, akkora bulit sikerĂźlt csapni, hogy mĂĄsnap mĂĄr olyan pletykĂĄt hallottunk vissza, hogy a koleszban van 20 magyar csaj, aki olyan bulit csinĂĄlt a kocsmĂĄban, amilyen nem volt mĂĄr ĂŠvek Ăłta. EnnĂŠl a pontnĂĄl nem tudtuk eldĂśnteni, hogy a valĂłs 6-os szĂĄmot a hosszĂş hajĂş fiĂşk, vagy a kevĂŠsbĂŠ aktĂ­v olasz lĂĄnyok dobtĂĄk-e meg? MĂŠg soha ĂŠletemben nem lĂĄttam ennyi embert egyszerre makarĂŠnĂĄzni - mintha tĂśmegsportot nĂŠztem volna.