Marton MĂĄria: TĂĄjkĂŠpre nincs idĂľ : szocialista lĂĄnyregĂŠny

K.u.K., 2008

AjĂĄnlĂłmban MĂŠszĂĄros SĂĄndor fĂźlszĂśvegĂŠt idĂŠznĂŠm, mindent elmond. Egyetlen mondatot tennĂŠk hozzĂĄ: NĂľi szemmel a szocializmusrĂłl.

Szocialista lĂĄnyregĂŠny? Nocsak... De mielĂľtt mĂŠg bĂĄrki legyintene vagy megmosolyognĂĄ, ĂŠrdemes belelapoznia a kĂśnyvbe, majd vĂŠgigolvasnia Marton MĂĄria Ăşj regĂŠnyĂŠt.

A TĂĄjkĂŠpre nincs idĂľ ugyanis nem akarja ĂĄltatni olvasĂłjĂĄt: szĂł sincs benne a szocializmus vĂŠdelmezĂŠsĂŠrĂľl, mint ahogy tĂĄvol ĂĄll szĂĄndĂŠkĂĄtĂłl e korszak utĂłlagos, dĂźhĂśs leleplezĂŠse is. SĂľt, jĂłtĂŠkonyan nĂŠlkĂźlĂśzi a visszatekintĂľ elbeszĂŠlĂŠsek feledĂŠkenysĂŠgĂŠt ĂŠs ĂŠdes-keserĂť fĂťszerĂŠt, a nosztalgiĂĄt. Akkor hĂĄt mit akar ez a regĂŠny? kĂŠrdezhetnĂŠnk joggal. TalĂĄn nem tĂśbbet, de nem is kevesebbet: Ăşgy nĂŠzzen vissza egy korra - amit jobb hĂ­jĂĄn szocializmusnak nevezĂźnk- , hogy ĂŠltek, szenvedtek ĂŠs szerettek itt emberek, akik... Nos, hogyan is? Ez derĂźl ki a regĂŠnybĂľl, fĂĄjdalmasan ĂŠs szomorĂşan, derĂťvel, ĂŠs ha tetszik, a lĂĄnyregĂŠnyek ĂŠrzelmi sorsfordulataival, amelyek viszont soha nem jutnak el az ĂŠrzelgĂľssĂŠgig. EttĂľl megĂłv a regĂŠny elbeszĂŠlĂľjĂŠnek ĂśnmegĂŠrtĂľ tĂĄrgyilagossĂĄga ĂŠs rĂŠszvĂŠte. „Szemedben ĂŠles fĂŠny legyen a rĂŠszvĂŠt..." talĂĄn e hĂ­res verssor lehetne a regĂŠny mottĂłja: hangsĂşly az „ĂŠles fĂŠny"-en.