Gyßdi Såndorral tÜbbszÜr beszÊlgettem-talålkoztam mår. ElþszÜr  akkor kÊszítettem vele interjút, amikor Êpp befejezte az egyetemet Ês a JATE Kórusban Ênekelt, a Canticum egyßttesnek pedig a  vezetþje volt. Színhåzi karigazgatósåga idejÊn is nyilatkozott nekem, de gyakorta Üsszetalålkoztunk a Kiråly KÜnig Zeneiskola vizsgaelþadåsain is, mert a gyerekeink egyszerre jårtak ilyen - olyan tanszakra.
Nagyon szÊpek, finom vonåsúak a gyermekei, s ami csÜppet sem mellÊkes nagyon tehetsÊgesek a zenÊben. Nem úgy az enyÊim, akik csak az åtlagot produkåltåk e tÊren. Våltottunk szót fogadåsokon, színhåzi esemÊnyeken, s valahogy soha nem tÝnt fÜl a szerÊnysÊge. Most azonban, ahogy faggattam a SzegedÊrt Alapítvåny mÝvÊszeti kuratórium díjåt a napokban åtvevþ  Gyßdi Såndort, annyira meglepett, hogy mÊg az is felÜtlÜtt bennem, nem ålszerÊnysÊgrþl van-e szó. De nem! Be kellett låtnom szerÊnysÊge nem csinålt. EgyszerÝen úgy beszÊl magåról, mint aki tåvolról szemlÊli Ünmagåt Ês objektív módon próbålja ÊrtÊkelni a tevÊkenysÊgÊt.

- Pécsi vagyok és valódi local patriota voltam sokáig. Az érettségim idején semmiképp nem akartam Pestre menni. Szeged már kellemesebbnek tûnt, s az itteni egyetemen sokkal több szakpár közül választhattam mint a pécsin. Hogy miért nem mentem zenei pályára mindjárt? Mehettem volna, hisz nyílvánvaló volt a zene iránti vonzódásom, csak hogy én nem bíztam magamban. Akkoriban azt gondoltam,csak az menjen zenemûvésznek aki rendkivüli tehetség, aki zseniális abban, amit csinál. Én meg amolyan szürke zeneiparosnak gondoltam magam. Ha már akkor olyan átjárható lett volna a felsõoktatás mint ma, nyilván hallgattam volna egyszerre több szakot is. Ennek híján azonban matematika-fizika tanári szakra felvételiztem, mert tanítani is nagy kedvem volt. Másodéves koromban azonban megfogadtam, ha egyszer megkapom ezt a diplomámat, azonnal felvételizek a Konzira, Budapestre. Ez így is történt.Gyakorlatilag bejáró voltam a Zeneakadémiára, mert minden támogatást megkaptam Szegedtõl. Biztonságban tudhattam a családom és a megélhetésünket is.

- Csörgõ Sándorral, az Alapítvány fõdíjasával egyébként most felidéztük az egyik vizsgámat, amire már rektori engedéllyel mentem. Épp a Tandori-Csörgõ bizottság elõtt kellett vizsgáznom, s mindenki nagy megelégedésére jelest kaptam. Fénymásoltam is ezt az oldalt az indexembõl és megmutattam Csörgõ professzor úrnak. Hihetetlen tudáskoncentrációval bírt akkor  (is), a TTk. Engem példáúl Tandori és Csörgõ professzorok mellett Szõkefalvy-Nagy Béla és Csákány Béla is tanított. Igen, ezt szeretem Szegedben, hogy fantasztikus szellemi tõke halmozódik fel itt, amely soha nem merül ki, mert újra képezi, reprodukálja önmagát. Egy generáció távozhat ugyan, vagy elmehet sok tehetség a városból, mégis mindig jönnek az újak.

- Vonzódåsom a zene irånt nem volt meglepþ a csalådunkban, hisz a dÊdapåm Bonyhådon, amolyan nÊpmÝvelþ zenei mindenes volt. Tþle maradt råm a karmesteri pålcåja, amit csak azÊrt  nem hasznålok, mert túldíszítettsÊge  Ês a súlya miatt alkalmatlan a vezÊnylÊsre.

- A karmesterség szerintem rokon valahol a pedagógiával. Egyrészt a zenekar és köztem ugyanolyan csapatmunka folyik mint jó esetben a tanár és a diákok között, másrészt a dirigálás során én is magyarázok és bíztatok, dícsérek. De ami a legfontosanbb, bizalmi kapcsolat van köztem és a zenekar között. Õk bíznak abban, hogy én jó felé viszem õket, én pedig hiszek abban, hogy együtt sikerülni fog. Megtapasztaltam ezt a Szegedi Nemzeti Színház karigazgatójaként vagy a Szegedi Szimfónikusok vezetõjeként. A  Színházban egy évtizeden át dolgoztam és már a II. évadtól operakarmester lehettem. Szerettem ott dolgozni. 1999-óta a Szimfónikusokat  vezetem, azért is, mert újraválasztottak már kétszer, meg azért is, mert úgy tapasztalom, mintha kevesebb esetlegességnek lennénk kitéve. Minden tõlünk függ, a zenekartól és tõlem!

- Soha nem ĂŠreztem mĂŠg magam a csĂşcson. Mindig van bennem nĂŠmi elĂŠgedetlensĂŠg azzal szemben, amit produkĂĄltam. EgyĂŠbkĂŠnt mindig az munka a legfontosabb szĂĄmomra, amin ĂŠppen dolgozok. MĂťfajtĂłl, zenei kortĂłl, Ă­zlĂŠstĂľl fĂźggetlenĂźl. Mi, nem engedhetjĂźk meg magunknak, hogy az egyĂŠni zenei Ă­zlĂŠsĂźnk befolyĂĄsoljon, mert a kĂśzĂśnsĂŠg Ă­zlĂŠsĂŠt vagyunk hivatottak szolgĂĄlni.

- Szerintem kétféle karmester létezek. Az egyik, aki a saját együttesével igyekszik a legjobb minõséget elérni, fokról fokra fejlõdve õ maga is, meg az együttese is. Ilyen volt példáúl Vaszy Viktor. A másik az, aki a vendégszereplései alapján, különbözõ zenekarok kíséretével jut egyre magasabbra a szakmában. Én természetesen a Vaszy-féle mûködés híve vagyok. Mindig is, a Canticum -mal vagy az Egyetemi Énekkarral, tehát a saját együtteseimmel éreztem jól magam és dolgoztam eredményesen.
Meg kell jegyeznem, a mai mĂŠdia torzĂ­t, mikor a karmestert, a maestro-t Ăşgy ĂĄllĂ­tja be, mint akinek lobog a haja ĂŠs iszonyĂş lendĂźlettel kalimpĂĄl egy pĂĄlcĂĄval. Ez a star-image teljesen mellĂŠkesnek tekinti, hogy a karmester egyfajta intellektuĂĄlis tevĂŠkenysĂŠget vĂŠgez ĂŠs hogy egy szellemi produktum feje kell legyen.

- Ma is Ăşgy gondolom, mint rĂŠgen, hogy vĂĄlsĂĄghelyzetben gyakran nyĂşl a mĂťvĂŠszetekhez a tĂĄrsadalom. EzĂŠrt Ăşgy vĂŠlem, nem devalvĂĄlĂłdott a kultĂşra annak ellenĂŠre sem, hogy oly sok minden megvĂĄltozott kĂśrĂźlĂśtte. TĂĄmogatĂĄsi rendszer, anyagiak, megbecsĂźlĂŠs, ĂŠrtĂŠkrend ĂŠs a tĂśbbi.

- Szkeptikus lennĂŠk? Igen, szkeptikus vagyok ĂŠs jĂłl is ĂŠrzem magam! A kĂŠtely mindig kĂ­sĂŠr az utamon, mindig velem van, mert ez az ĂśrĂśk kĂŠtelkedĂŠs visz elĂľbbre. SzerencsĂŠs vagyok, mert elmondhatom, a vilĂĄg, az ĂŠlet Ăśsszes bĂĄntĂĄsa, fĂĄjdalma, bĂĄnata ĂŠs csalĂĄsa ellen a feloldĂĄs szĂĄmomra a zene!

- A mostani dĂ­j egyszerre kitĂźntetĂŠs ĂŠs megtiszteltetĂŠs szĂĄmomra! A legnagyszerĂťbb matematikus professzoraim vannak a dĂ­jazottak kĂśzĂśtt, nem is beszĂŠlve Gregor JĂłzsefrĂľl, aki mĂĄr nemcsak egy a kitĂźntetettek kĂśzĂśtt, hanem nĂŠvadĂłja is a nekem adomĂĄnyozott dĂ­jnak. KĂśszĂśnĂśm a figyelmet, amit a munkĂĄmra fordĂ­tottak a javaslattevĂľk ĂŠs az AlapĂ­tvĂĄny tagjai.