- Mint "gyanĂşs" tevĂŠkenysĂŠget folytatĂł szerkesztőt, majd főszerkesztőt rendszeresen megfigyeltĂŠk, leveleit felbontottĂĄk. Pontosan tudta, hogy mi tĂśrtĂŠnik?

- A legtĂśbb dologrĂłl csak azutĂĄn szereztem tudomĂĄst, miutĂĄn megkaptam a TĂśrtĂŠneti HivataltĂłl a III/III-as megfigyelĂŠsekről a 230 gĂŠpelt oldalnyi rĂĄm vonatkozĂł anyagot. Ma is ĂŠl mĂŠg az a rĂŠgi nyomdĂĄsz, a TiszatĂĄj egykori korrektora, a BrassĂłbĂłl ĂĄtjĂśtt CsĂşri Laci bĂĄcsi, aki sok mindent tudott arrĂłl, ami a TiszatĂĄj kĂśrĂźl tĂśrtĂŠnik, ĂŠs egyszer figyelmeztetett is, hogy elviszik a nyomdĂĄbĂłl a kĂŠziratokat. Arra hamar rĂĄjĂśttĂźnk, hogy a leveleinket felbontjĂĄk, mert a visszaragasztĂĄsok nem voltak tĂśkĂŠletesek. A villamoson egyszer megĂĄllĂ­tott egy rendőrsĂŠgi ember, s azt mondta, hallotta, hogy utazni akarok FranciaorszĂĄgba. Ezt az informĂĄciĂłt csak a Magyar Műhelyesekkel valĂł levelezĂŠsemből vehette. Annyira naivak voltunk, hogy azt hittĂźk, nincs lehallgatĂł kĂŠszĂźlĂŠk a szerkesztősĂŠgben. Biztosan mĂĄs szerkesztősĂŠgeket is figyeltek, de a TiszatĂĄjnak olyan erősek voltak a kĂźlfĂśldi magyar kapcsolatai, hogy fontosnak tartottĂĄk a folyamatos titkos ellenőrzĂŠst. BorbĂĄndi GyulĂĄval, HatĂĄr Győzővel ĂŠs Faludy GyĂśrggyel is leveleztĂźnk, Ăşgy gondoltuk, Ăşgyis tudjĂĄk rĂłlunk, hogy nagyon fontosak szĂĄmunkra ezek a kapcsolatok, ezĂŠrt nem is titkoltuk. Nem kĂśvettĂźnk el semmit, legfeljebb megĂ­rtuk, milyen nagy baj, mekkora hiĂĄnya a magyar irodalomnak, hogy Faludy nincs itthon. Amerikai emigrĂĄnsokkal is leveleztĂźnk, akiknek az itthoni szerepeltetĂŠse nem volt kĂ­vĂĄnatos. Nem adtunk le tőlĂźk kĂŠziratot, mert az azt jelentette volna, hogy azonnal elbocsĂĄtanak bennĂźnket.

- Mi okozta a legnagyobb meglepetĂŠst, amikor elolvasta a III/III-as iratokat?

- A kĂśrĂźlzĂĄrtsĂĄg. Amint kilĂŠptem a kapun, mĂĄr tudtĂĄk. Nem a szemĂŠlyekre visszakĂśvetkeztethető utalĂĄsok dĂśbbentettek meg a legjobban, mert tudom, hogy a csalĂĄdjukkal, ĂĄllĂĄsukkal megszorĂ­thattĂĄk az embereket. Annak idejĂŠn beszĂŠltem olyan egyetemi hallgatĂłval, aki elmondta, felkerestĂŠk, hogy az ĂłrĂĄimrĂłl jelentĂŠseket kĂŠszĂ­tsen. Amikor megtagadta, kizĂĄrĂĄssal fenyegettĂŠk. SzerencsĂŠnk volt, mert akkoriban olyan pĂĄrttitkĂĄra volt az egyetemnek, aki megvĂŠdte ezt a hallgatĂłt. MeglepetĂŠs volt szĂĄmomra, hogy az egyetemen, otthon ĂŠs a szerkesztősĂŠgben is teljesen kĂśrĂźl voltunk zĂĄrva. A jelentĂŠsekben utcai jelenetek leĂ­rĂĄsĂĄt - hovĂĄ megyek, kivel beszĂŠlek - olvashattam. MegdĂśbbentő volt mindezzel szembesĂźlni, mert ezt akkor nem ĂŠreztem. Tudtuk, hogy szemmel tartanak bennĂźnket, de azt ĂĄlmomban nem gondoltam volna, hogy a szerkesztősĂŠgben, az egyetemi szobĂĄmban ĂŠs otthon is lehallgatnak. Ezekből az iratokbĂłl egy tĂśkĂŠletes kafkai vilĂĄg tĂĄrul elĂŠm. IllyĂŠs Gyula verse, az Egy mondat a zsarnoksĂĄgrĂłl a valĂłsĂĄghoz kĂŠpest szĂŠpirodalmi, esztĂŠtikai produktum. Amikor az ember magĂĄrĂłl olvas egy ilyen jelentĂŠst, beleborzong, hogy hajszĂĄlon mĂşltak dolgok. MĂŠg a nyolcvanas ĂŠvekben is azt Ă­rtĂĄk az egyik jelentĂŠsben rĂłlam ĂŠs a szakmai, irodalmi barĂĄti kĂśrĂśmről, hogy a hatalom megragadĂĄsa a cĂŠlunk. Ezen ma mĂĄr csak mosolyogni lehet, de akĂĄr az egyetemről is kirĂşghattak volna emiatt. SzerencsĂŠre AczĂŠl GyĂśrgy Ăşgy gondolta, jĂł lesz nekem az egyetem, ott el leszek zĂĄrva. AczĂŠl azonban nem tudta, milyen az egyetem. Itt mindennap szĂĄz ember elĂŠ ĂĄllok a katedrĂĄra. Nem kell politizĂĄlnom, elĂŠg egyszerűen csak elmondanom, hogy az egyik mű miĂŠrt jĂł, s a mĂĄsik miĂŠrt nem. Minden ĂŠvben Ăśtven-szĂĄz magyar szakos tanĂĄrt bocsĂĄtott ki a bĂślcsĂŠszkar, akikkel teli van szĂłrva az orszĂĄg. Ha csak negyedrĂŠszĂźk vitte tovĂĄbb, amit a lelkĂźkre kĂśtĂśttem, akkor mĂĄr nyertem. Az egyetemet sohasem ĂŠreztem szĂĄműzetĂŠsnek, talĂĄn mĂŠg meg is nĂśvelte a hatĂŠkonysĂĄgĂĄt annak a szĂĄndĂŠknak, hogy jĂł irĂĄnymutatĂĄst adjak a hallgatĂłimnak. Ezekben a jelentĂŠsekben persze az is szerepelt, hogy az emigrĂĄciĂł irodalmĂĄt kĂślcsĂśn adom a hallgatĂłimnak. UtĂłlag elĂĄrulhatom, hogy JugoszlĂĄviĂĄn keresztĂźl minden emigrĂĄns szĂŠpirodalmi ĂŠs politikai kiadvĂĄnyt be tudtunk hozni. Semmilyen cĂŠlunk nem volt ezzel, egyszerűen tudni akartunk rĂłluk, mert BorbĂĄndi Gyula monogrĂĄfiĂĄitĂłl HatĂĄr Győző filozĂłfiai Ă­rĂĄsaiig ĂŠs regĂŠnyeiig nagyon komoly dolgok jelentek meg Nyugaton. Ezek a magyar irodalom rĂŠszei voltak, s ha valami nem szervĂźl időben, nem kerĂźl be a kĂśztudatba, akkor ez kĂŠsőbb csak ĂłriĂĄsi erőfeszĂ­tĂŠsek ĂĄrĂĄn sikerĂźlhet. Ki tudja, hogy milyen jĂł kĂśltő volt FĂĄy Ferenc? Politikailag vitathatĂł szemĂŠlyisĂŠg, de a művei megĂĄlljĂĄk a helyĂźket. Faludy GyĂśrgy ĂłriĂĄsi szerencsĂŠje, hogy ĂŠletben van, hazajĂśtt ĂŠs fizikailag megjelenhetett. Nem volt vĂŠletlen, hogy amikor előszĂśr jĂĄrt Szegeden az Auditorium Maximumban, hatszĂĄz ember fogadta. A hallgatĂłink tudtĂĄk, ki Faludy. És nem a Villon-ĂĄtdolgozĂĄsaibĂłl ismertĂŠk, hanem kezĂźkbe adtuk a műveit. Annak is meg volt a lehetősĂŠge, hogy lebukunk. Egyszer kiment BĂŠcsbe egy kirĂĄndulĂłcsoport, kĂśnyveket akartak behozni, de lebuktattĂĄk őket. Egy-egy ilyen eset persze lelkiismeret-furdalĂĄst okozott a tanĂĄroknak, de nem hazudhattunk nekik. A tanĂĄr mindennap odaĂĄll a katedrĂĄra, a fiatalemberek szeme pedig olyan, mint a rĂśntgen. Mindenkit ĂĄtvilĂĄgĂ­tanak, ĂŠs rĂśgtĂśn ĂŠszreveszik, ha nem őszinte.

- A TiszatĂĄjtĂłl valĂł tĂĄvozĂĄsĂĄrĂłl mĂĄr sokszor, sokan kĂŠrdeztĂŠk, ezĂŠrt nem is az ismert tĂśrtĂŠnetre lennĂŠk kĂ­vĂĄncsi, hanem inkĂĄbb arra, visszatekintve hogyan lĂĄtja, jĂłl dĂśntĂśtt-e, amikor felĂĄllt a főszerkesztői szĂŠkből?

- Amikor 1975-ben megvĂĄltam a TiszatĂĄj szerkesztősĂŠgĂŠtől, nem hihettem, hogy tizenĂśt ĂŠv mĂşlva ekkora vĂĄltozĂĄs lesz MagyarorszĂĄgon. Fontosabbnak tartottam, hogy menjen a lap tovĂĄbb. Tudtam, hogy Olasz SĂĄndorĂŠk fenntartjĂĄk azt a kapcsolatrendszert, ami addigra kialakult a lap kĂśrĂźl, hiszen ők is rĂŠszt vettek a kiĂŠpĂ­tĂŠsĂŠben. Nekem maradt az egyetem. Nem hiszem, hogy a magyar szellemi ĂŠlet nagy vesztesĂŠget szenvedett azzal, hogy megvĂĄltam a TiszatĂĄjtĂłl. Tanultam pĂĄrttĂśrtĂŠneteket, tudtam, hogy akit egyszer megpecsĂŠtelnek, az ugyanabban az ĂŠrĂĄban soha tĂśbbet nem juthat szerephez. Legfeljebb rehabilitĂĄljĂĄk, miutĂĄn kivĂŠgeztĂŠk. SzerencsĂŠre futott tovĂĄbb a TiszatĂĄj szekere, az idők is vĂĄltoztak, Ăşj nemzedĂŠkek lĂŠptek fĂśl. Úgy gondoltam, ha ott maradok, nagy "gyapĂĄlĂĄsoknak" teszem ki a folyĂłiratot. Ez egy ĂŠvtized mĂşltĂĄn Ă­gy is bekĂśvetkezett.

- Úgy érezte, távozása az egyetlen jó megoldás?

- Biztos voltam benne, ez az egyetlen Ăşt, hogy a TiszatĂĄj megmaradjon. CsalĂĄdos ember voltam, felesĂŠgem kĂśzĂŠpiskolĂĄban tanĂ­tott, gyerekeink iskolĂĄsok voltak. Az egyetemet olyan helynek tartottam, ahovĂĄ visszavonulhatok, ahol tovĂĄbb dolgozhatok. A szobĂĄm polcain ott sorakozott a kĂźlfĂśldi magyar irodalom, a tanĂ­tvĂĄnyaim szakdolgozatokat Ă­rtak, doktori disszertĂĄciĂłkat kĂŠszĂ­tettek. Az oktatĂłi munkĂĄmban jĂłl kamatoztathattam a TiszatĂĄj szerkesztősĂŠgĂŠben szerzett tapasztalatokat.

HollĂłsi Zsolt