A bikaviadalok arĂŠnĂĄja ĂłriĂĄsi mĂŠretĂť volt, s mĂŠg annĂĄl is nagyobb, ha az ember arra gondol, hogy csak egymagĂĄnak BarcelonĂĄnak hĂĄrom ilyen gigantikus arĂŠnĂĄja van. Ennek ellenĂŠre minden jegy elkelt, kĂśrĂźlbelĂźl hĂşszezer ember gyĂťlhetett egybe, ĂŠs Schmitz csak zugban kapott feketĂŠn hĂĄrom drĂĄgĂĄbb jegyet.
A spanyol nemes nĂĄciĂł, ĂŠs szĂ­vesen jĂĄr-kel mĂŠltĂłsĂĄgteljesen a nemzeti haskĂśtĂľben ĂŠs a kĂŠnyelmes fehĂŠr cipĂľkben. MĂŠg a toaletten is "Lovagok" ĂĄll 2Urak" helyett, ilyen bĂźszke a spanyol. Szinte mindegyik mintha a sajĂĄt maga Don QuijotĂŠja vagy Sancho PanzĂĄja lenne.
A fĂľkapu elĂľtt Schmitz azonnal ĂŠszrevette a bikaviadal-mĂŠszĂĄrszĂŠket, itt adjĂĄk el sniclinek a tegnapi bikahullĂĄkat. A rendrĂľl ĂŠs nyugalomrĂłl nagy rendĂľri kĂŠszĂźltsĂŠg gondoskodott.
Bent az arénában nagy zenekar muzsikált, és a bikaviador urak ünnepélyes bevonulása pontosan kezdõdött. "Ön itt valami pompás történelmiséget fog átélni? " jutottak eszébe Koblernek a veronai reneszánsz ember szavai. És " micsoda színpompás látvány! A bikaviador urak a díszpáholy elnöksége elé léptek, és szigorú szertartásossággal köszöntötték.
És aztán jött a bika, egy kicsi, fekete andalúziai bika. Már most dühöngött, mert a hátába, programszerûen, beledöftek egy kést. Az arénában csak három úr állt, piros köpenyben és fegyver nélkül. A bikát elvakította a hirtelen napfény, aztán felfedezte a piros köpenyt, nekirohant, de az urak graciõzen kitértek az esetlen állat elõl. Nagy tetszés. Rigmor és Kobler is tapsoltak. A bika figyelt. Olyan volt, mintha csak most venné észre, hogy valami gonosz vár rá. Lassan megfordult sötét börtöne felé, de újra visszakergették. Ekkor egy úr lovagolt az arénába, a lovát két másik úr vezette, mert vak volt a lõ, egy öreg, keszeg gebe, megõszülve a rabszolgaságban. A gebén ülõ úrnál hosszú lándzsa volt, és a bikát mindenféle trükkel ráuszították a reszketeg gebére. Végül már olyan közel volt hozzá, hogy az úr teljes erejével a hátába döfhette lándzsáját, méghozzá egy különösen érzékeny pontra. A bika erre természetesen rárontott a gebére, és természetes, hogy az urak szertefutottak. A kétségbeesett vak gebe is menekülni próbált, de a bika felhasította a hasát, s ezzel a bika nagyot nõhetett a közönség szemében, mert nõttön-nõtt a lelkesedés. A bika végül otthagyta a gebét, mire néhány úr a haldokló állat hasüregébe homokot lapátolt, nehogy vére bemocskolja az arénát. Most három úr lépett a porondra, mindegyiknek egy-egy kurta lándzsa mindkét kezében, a lándzsát felül tarka szalagok díszítették, alul pedig egy horog.