Elment a burkus kirĂĄly MĂĄtyĂĄs kirĂĄlyhoz. Mint pajtĂĄsok kĂśszĂśntĂśttĂŠk egymĂĄst. Mondja a burkus kirĂĄly:
- Azt hallottam, hogy magĂĄnak aranyszĂľrĂť bĂĄrĂĄnya van!

- Igaz -mondja MĂĄtyĂĄs- van nekem a juhaim kĂśzt egy aranyszĂľrĂť bĂĄrĂĄnyom, meg van egy olyan juhĂĄszom, hogy az mĂŠg sosem hazudott.

Mondja a burkus kirĂĄly:
- Én megmutatom, hogy fog hazudni!
- De -mondja MĂĄtyĂĄs kirĂĄly- nem hazudik ez, olyan nincs!
- De ĂŠn megmutatom, hogy hazudik, mert ĂŠn megcsalom, de Ăşgy, hogy muszĂĄj, hogy hazudjon.
- Fogadok akĂĄrmibe, hogy nem hazudik -mondja MĂĄtyĂĄs kirĂĄly- fele orszĂĄgomat odaadom.
- Én is odaadom fele országomat, ha nem hazudik -mondja a burkus király.
JĂł, kezet fognak. Avval jĂł ĂŠjszakĂĄt mond a burkus kirĂĄly, ĂŠs megy haza, a szĂĄllĂĄsĂĄra. Ott felĂśltĂśzĂśtt a burkus kirĂĄly kĂśzĂśnsĂŠges parasztgĂşnyĂĄba, ĂŠs indult ki rĂśgtĂśn a tanyĂĄra, a juhĂĄszokhoz. KĂśszĂśnti a juhĂĄszt. Az visszakĂśszĂśnti:
- Isten hozta, kirĂĄly uram!
- HonnĂŠt ismersz te engemet, hogy ĂŠn kirĂĄly vagyok?
- Megismerem ĂŠn a szavĂĄn, hogy maga kirĂĄly -mondja a juhĂĄsz.
Azt -mondja a burkus kirĂĄly:
- Adok ĂŠn neked sok pĂŠnzt, rĂĄadĂĄsul hat lovat meg hintĂłt, csak add nekem az aranyszĂľrĂť bĂĄrĂĄnyt.
- Jaj -mondja a juhĂĄsz- a vilĂĄgĂŠrt se adnĂĄm, mert felakasztana MĂĄtyĂĄs kirĂĄly.
MĂŠg tĂśbb pĂŠnzt Ă­gĂŠrt neki a burkus kirĂĄly. De nem, a juhĂĄsz nem ĂĄllt kĂśtĂŠlnek.
Hazamegy nagy bĂşsan a burkus kirĂĄly a szĂĄllĂĄsra, ĂŠs csak bĂşsul ĂŠs bĂşsul. Ott volt a lĂĄny is.
- Ne bĂşsuljon -mondja az a lĂĄny- mert elmegyek ĂŠn ahhoz a juhĂĄszhoz egy csomĂł szĂ­narannyal: ĂŠn majd megcsalom!
Vitt egy lĂĄdĂĄcska szĂ­naranyat a lĂĄny ĂŠs egy Ăźveg bort, jĂł mĂŠzesen, hogy a juhĂĄszt megcsalja. De azt mondja neki a juhĂĄsz, hogy neki nem szĂťkĂśs a pĂŠnz! MĂĄtyĂĄs kirĂĄly meg felakasztja, ha megtudja, hogy hova lett az aranyszĂľrĂť bĂĄrĂĄny.
Addig- addig beszĂŠlt a lĂĄny, addig incselkedett, hogy vĂŠgĂźl megittĂĄk a bort is. De a lĂĄnynak kellett elĂľbb inni belĂľle. LĂĄtni akarta a juhĂĄsz, hogy tett-e valami ĂŠtĂľt belĂŠje. A bortĂłl olyan kedve kerekedett aztĂĄn a juhĂĄsznak, hogy utoljĂĄra azt mondja: Odaadja a bĂĄrĂĄnyt, ha a lĂĄny hozzĂĄmegy rĂśgtĂśn felesĂŠgĂźl. PĂŠnz nĂŠki nem kell, mert pĂŠnze van elĂŠg.
Sokat szabĂłdott a leĂĄny, de vĂŠgĂźl mĂŠgis beleegyezett. Azt mondja aztĂĄn a lĂĄny a juhĂĄsznak:
- NyĂşzd meg a bĂĄrĂĄnyt, a hĂşst edd meg, mert nĂŠkem a hĂşsa nem kell, csak a bĂľre!
MegnyĂşzta a juhĂĄsz. Hazavitte a lĂĄny nagy ĂśrĂśmmel az apjĂĄnak az aranyszĂľrĂť bĂĄrĂĄnynak a bĂľrĂŠt. No, Ăśrvendezett az apja, hogy a lĂĄnya meg tudta csalni a juhĂĄszt.
EljĂśtt a reggel, bĂşsult a juhĂĄsz, hogy mit mondjon Ăľ most MĂĄtyĂĄs kirĂĄlynak, hogy ne tudja meg, hogy az aranyszĂľrĂť bĂĄrĂĄny elveszett. Indult a kastĂŠlyba, ĂŠs ĂştkĂśzben elprĂłbĂĄlta, hogyan is fog hazudni, ha a kirĂĄly elĂŠ kerĂźl. BeszĂşrta botjĂĄt egy egĂŠrlyukba, a kalapjĂĄt reĂĄtette a botra. ElhĂĄtrĂĄlt aztĂĄn tĂľle, meg felĂŠje ment, kĂśszĂśntĂśtte kirĂĄly uramnak. Mondta a kirĂĄly nevĂŠben sajĂĄt magĂĄnak:
- Mi ĂşjsĂĄg a tanyĂĄn?
Mondta erre Ăľ, a maga nevĂŠben:
- Ott biz nincs mĂĄs, csak az, hogy az aranyszĂľrĂť bĂĄrĂĄny elveszett; a farkas megette!
Mikor kimondta, megijedt.
- Hazudsz, mert akkor a tĂśbbit is megette volna!
Avval kivette a botjĂĄt, ĂŠs ment tovĂĄbb a kirĂĄly kastĂŠlya felĂŠ. IsmĂŠt talĂĄlt egy egĂŠrlyukat, ismĂŠt beletette a pĂĄlcĂĄjĂĄt, reĂĄ a kalapjĂĄt, ĂŠs kĂśszĂśntĂśtte kirĂĄly uramnak a botot.
- Mi hĂ­r a tanyĂĄn?
- Nincs egyĂŠb, csak az aranyszĂľrĂť bĂĄrĂĄny bedĂśglĂśtt a kĂştba.
- Hazudsz -vĂŠlte hallani a kirĂĄly hangjĂĄt- mert a tĂśbbi is bedĂśglĂśtt volna.
IsmĂŠt kivette a pĂĄlcĂĄjĂĄt, ĂŠs ment tovĂĄbb, a kastĂŠly felĂŠ. Harmadszor is talĂĄlt egy egĂŠrlyukat, belĂŠtette a pĂĄlcĂĄjĂĄt, reĂĄ a kalapjĂĄt, ĂŠs kĂśszĂśntĂśtte kirĂĄly uramnak a botot.
- Mi ĂşjsĂĄg a tanyĂĄn?
- ElloptĂĄk az aranyszĂľrĂť bĂĄrĂĄnyt.
- Hazudsz -mondta a kirĂĄly- mert a tĂśbbit is elloptĂĄk volna.
Kivette most is a kalapjĂĄt meg a botjĂĄt, ĂŠs ment tovĂĄbb, MĂĄtyĂĄs kirĂĄly palotĂĄjĂĄba. A burkus kirĂĄly is ott Ăźlt az asztalnĂĄl a lĂĄnyĂĄval. Bemegy a juhĂĄsz, ĂŠs kĂśszĂśnti a kĂŠt kirĂĄlyt ĂŠs a lĂĄnyt is. A bĂľrt mĂĄr odavitte volt MĂĄtyĂĄs kirĂĄlynak a burkus kirĂĄly, ĂŠs most vĂĄrtĂĄk mind, hogy hazudik-e a juhĂĄsz. Mert ha hazudott volna, MĂĄtyĂĄs kirĂĄly a fogadĂĄssal elvesztette volna a fele kirĂĄlysĂĄgĂĄt.
- Mi ĂşjsĂĄg a tanyĂĄn? -kĂŠrdi MĂĄtyĂĄs kirĂĄly.
- Nincs semmi egyĂŠb, mint hogy az aranyszĂľrĂť bĂĄrĂĄnyt egy szĂŠp fekete bĂĄrĂĄnnyal elcserĂŠltem.
Nagy volt MĂĄtyĂĄs kirĂĄly ĂśrĂśme.
- HĂĄt hozd bĂŠ a bĂĄrĂĄnyt! -mondja a juhĂĄsznak.
De azt mondja a juhĂĄsz:
- Ott Ăźl kĂśzĂŠphelyt, a kĂŠt kirĂĄly kĂśzt.
- Éljen! -mondta Mátyás király a juhásznak- Nem hazudtál! Ezért néked adom a burkus királynak a fél országát, amit tõle elnyertem.
- No -mondja a burkus kirĂĄly- ĂŠn is odaadom a lĂĄnyom, Ăşgyis megszerettĂŠk egymĂĄst.
És így lett a juhászból burkus király.

TovĂĄbbbi Ă­rĂĄsaink:

MĂĄtyĂĄs kirĂĄly meg az igazmondĂł juhĂĄsz | Az aranymozsĂĄr | A lyukas zokni |

Az Ăśregek | BundavĂĄsĂĄr | A bĂşzaszem | Melyik ĂŠr tĂśbbet? | A kisgĂśmbĂśc