A mai nap programja egy egĂŠsz napos kirĂĄndulĂĄs a sziget nyugat-ĂŠszaknyugati rĂŠszĂŠn.9:30 -kor indultunk. ElsĂľ ĂĄllomĂĄsunk: Camara de Lobos, a sziget nĂŠpessĂŠgben mĂĄsodik legnagyobb telepĂźlĂŠse 15.000 lakossal. A telepĂźlĂŠsrĂľl ĂŠrdemes annyit megemlĂ­teni sokminden mĂĄs mellett, hogy Sir Winston Churchill egyik kedvenc nyaralĂłhelye volt ĂŠs sok festmĂŠnyt kĂŠszĂ­tett itt hobbiszinten. Egy-kĂŠt kĂŠpe ki is van ĂĄllĂ­tva itt egy kis emlĂŠkhĂĄzban a sziklazĂĄtony tetejĂŠn. A vĂĄros mellett fekszik a vilĂĄg egyik legmagasabb sziklazĂĄtonya: „Cabo GirĂĄo" (A VisszafordulĂĄs foka) 580 mĂŠter magas sziklafal, kĂśzvetlenĂźl az ĂłceĂĄnbĂłl kiemelkedve. Egy korlĂĄt vĂĄlasztja el az embert a peremen a nagy mĂŠlysĂŠgtĂľl, avagy a nagy semmitĂľl, ha lenĂŠzel. TĂŠnyleg, kĂśzel 600 mĂŠter mĂŠlysĂŠg terĂźl el a lĂĄbaid elĂľtt. Sok a turista, lĂśkdĂśsik egymĂĄst a minĂŠl jobb kilĂĄtĂĄsĂŠrt, ami egyĂŠbkĂŠnt bĂľven jut mindenkinek. A szilazĂĄtony egyĂŠbkĂŠnt messzirĂľl lĂĄtszik, szĂĄllodĂĄnk teraszĂĄrĂłl ĂŠs tengerpartjĂĄrĂłl is nagyszerĂť ĂŠs monumentĂĄlis lĂĄtvĂĄny.
Låttam egy Êrdekes pÊldåt a globalizåció megnyilvånulåsåra. A Cabo Giråo tetejÊn (vagyis itt, Madeirån) egy DÊl-amerikai indiån zenekar sajåt nÊpi hangszerein ABBA slågereket adott elþ. KÜvetkezþ megållónk egy Riberio Brava nevezetÝ telepßlÊs volt az elþzþ megållótól nyugatra. Egy aranyos kis telepßlÊs, szÊp óvårossal, gyakorlatilag egy, a hegyvidÊk felÊ vezetþ kanyon tengeri kijåratånål. Ezen a magas, tÜbbszåz mÊteres sziklafalak åltal hatårolt kanyonban haladtunk tovåbb Êszak felÊ, åtszelve a szigetet. Sao Vicente-nÊl Êrtßk el a sziget Êszaki tengerpartjåt. A våroskåt egy termÊszetes vÊdþfal, egy hatalmas sziklaszirt takarja el a tengertþl. Ennek rÊgen a kalózok elleni vÊdekezÊsben volt jelentþsÊge. AzÊrt Êpßlt ilyen termÊszetes vÊdþfal mÜgÊ a våros, hogy a nyílt vízrþl a kalózok ne låthassåk a lakott telepßlÊst, þk viszont figyelemmel kÜvethessÊk þket. 
Innen a sziget Êszaki tengerpartjån folytattuk utunkat nyugat, Porto Moniz felÊ. Pår Êvtizeddel ezelþtt ez az út nem is volt kalandmentes. A sziget ezen rÊszÊn kígyózó mÝút sok helyen egysåvos, teljesen fßggþleges sziklafalba våjt utat jelent, ahol nagy ßgyessÊg kell a balesetmentes kÜzlekedÊshez. A veszÊlyt kompenzålja a påratlanul gyÜnyÜrÝ Ês lÊlegzetelållító kilåtås, ahogyan az ember låtja a sziget Êszaki partvidÊkÊt. Ma mår alagutakkal Ês viaduktokkal sÝrÝn megtÝzdelt tÜbbsåvos utak haladnak a szigeten minden irånyban, megkÜnnyítve a kÜzlekedÊst Ês lerÜvidítve a tåvolsågokat tÊrben Ês idþben.
A kĂśzlekedĂŠsrĂľl, utakrĂłl, autĂłpĂĄlyĂĄkrĂłl a kĂŠsĂľbbiekben mĂŠg szĂłlok.A sziget ĂŠszaki rĂŠsze egyĂŠbkĂŠnt hĂťvĂśsebb ĂŠs csapadĂŠkosabb, mint a dĂŠli oldal.Porto Moniz: a sziget ĂŠszaknyugati rĂŠszĂŠnek kĂśzpontja. A tengerparti sĂŠtĂĄnytĂłl teraszos kiĂŠpĂ­tĂŠsben tĂśbbszĂĄz mĂŠter magasig elterĂźlĂľ, vagy inkĂĄbb „fel-terĂźlĂľ" telepĂźlĂŠs, amely abszolĂşt jellemzĂľ ĂŠs ĂĄltalĂĄnos a madeirai telepĂźlĂŠsekre.Itt ebĂŠdeltĂźnk egy tengerparti bazaltsziklĂĄra ĂŠpĂźlt ĂŠtteremben. Az ĂŠtterem mellett termĂŠszetes mĂłdon kialakult, bazaltlĂĄvĂĄval kĂśrbevett medencĂŠkben fĂźrĂśdhet az, aki akar.A helyi ĂŠlelmes fiatalok nĂŠpviseletbe ĂśltĂśzve fĂŠnykĂŠpezkednek a vendĂŠgekkel, amelyet azonnal meg lehet vĂĄsĂĄrolni egy, a sziget ezen tĂĄjĂŠkĂĄrĂłl szĂłlĂł DVD kĂ­sĂŠretĂŠben.RĂśvid sĂŠta utĂĄn a vĂĄrosbĂłl elindultunk felfelĂŠ s felfĂśld irĂĄnyĂĄba. Szerpentineken hirtelen tĂśbbszĂĄz mĂŠtert emelkedtĂźnk, mĂŠg a vĂĄroska kĂśzelĂŠben, majd tovĂĄbbmentĂźnk a felfĂśldĂśn.
A „Paul da Serra" hatalmas kiterjedĂŠsĂť, sokak ĂĄltal a SkĂłt FelfĂśldhĂśz hasonlĂ­tott, 1000-1400 m magassĂĄg kĂśrĂźli fennsĂ­k, amely szintĂŠn gyĂśnyĂśrĂť (lehet, napsĂźtĂŠses idĂľben!). EbbĂľl mi sajnos nem lĂĄttunk semmit, mert 1.000 m. felett mindent felhĂľ borĂ­tott. Az „Encumeada" nevĂť 1007 m. magas csĂşcsrĂłl ĂĄllĂ­tĂłlag jĂł idĂľben belĂĄthatĂł a sziget ĂŠszaki, ill. dĂŠli oldala is. AkĂĄrmilyen kellemes is Madeira novemberben-decemberben, azĂŠrt mĂŠgiscsak el kell ismerni, hogy a hegyek kĂśzĂśtt azĂŠrt ilyenkor itt is mĂĄs tĂśrvĂŠnyek uralkodnak.
Annyit még el kell mondani a felföldrõl, hogy eredetileg ide képzelték megépíteni Madeira megnagyobbított nemzetközi repterét, mert itt azért mégiscsak van egy kis síknak mondható terület. Aztán elvetették ezt a verziót, mert mégiscsak messze van mindentõl, másrészt pedig az állandó téli köd veszélyeztetné a légiforgalmat. Így született aztán a korábban már ecsetelt tengerparti verzió.
Leereszkedtünk Riberio Brava irányába. Útközben megálltunk néhány helyen fényképezkedni, mert a felhõk alatt már lehetett szépet fotózni, és aki akarta, megkóstolhatta a madeiraiak egyik nemzeti italát, melynek neve: poncha. Ez citromlébõl, mézbõl és cukornádpálinkából készítik egy sajátos ponchakészítõ készséggel, mely egy fakanálnyelû buzogányhoz hasonlít. Ezzel turmixolják habosra az italt. Kb. 17 órára értünk vissza a szállodába és ma este szinte mindenki teljesen átadta magát a wellnessnek. Lementünk, megfürödtünk a tengerben, amely ilyenkor, november-decemberben is 20-22 fokos és kellemes (..."ringat a víííz, ringat a víz..."). Aztán vissza a szálloda medencéihez, + szauna, törökfürdõ, jacuzzi, orrvérzésig. Ezt egyébként szinte minden este eljátszottuk. Utána még egy kis kötelezõ plazalátogatás a közelben, mivel este 10-11-ig van nyitva: ötleteket gyûjtöttünk ajándékvásárláshoz (+ képeslapok!).

folyt kĂśv.

• Madeirai beszĂĄmolĂł II. rĂŠsz
• Madeirai fotĂłalbum
• WebrĂĄdiĂł Úton