
<>
Labdarúgóként kezdte, de a kézilabda lett az örök szerelem. Ötven éve kezdte a teremtorna szervezését, február 25-én, az ötvenedikkel zárta a pályafutást. Hatvanegyben megígérte a családjának, hogy hanyagolja a kézilabdát. Kicsit csúszott a dátum, de most eljött az idõ.-
Mi volt az elsõ sportja és mikor kezdte?- Móravárosi gyerekként, a Dohánygyár csapatában kezdtem focizni, Törökkel, Sebõvel és Sõregivel a játékot, ötvenegyben. Egyébként a Sancer tavak mellett, vagy a Kálvária téren rúgtuk a labdát, a Sándor gyerekekkel. Sándor Lajos bácsi áthívott a Kenderbe, onnan az UTC-be vezetett az utam. De nem csak fociztam, hisz a Rókusi Általános iskolában Palásthy Pali bácsinál kézilabdáztunk, röplabdáztunk és atletizáltunk. Pali bácsitól nem „szabadultam" meg, lévén a Vegyipari technikumban is tanárom volt. Oda járt elõttem Ribizsár Gyuszi, a kézilabdás Megyeri Bandi. De nálunk röplabdázott a késõbbi válogatott Gulyás. De mondhatnám a késõbbi sztalinvárosi focista Takácsot. A másik tanárunknál, Vitéz Peterdi Pálnál pedig tornáztunk. Az iskola után A gyufaipari vállalthoz kerültem, amely az elsõ és egyben egyetlen munkahelyem lett. Viszont az igazgatóm volt a SZAK tiszteletbeli elnöke, így át kellett igazolnom, Albert Józsi bácsihoz a Temesvári körút túloldalára. Innen a katonaság alatt a Vásárhelyi Honvédhoz vezetett az utam, Gilicz Pistával, Möszmer Jenõvel és Gyuris Pistával. Onnan Pestre kerültem a Hadsereg parancsnokságra. De egy meccsen, karcagon súlyosan megsérültem. Visszakerültem a munkahelyemre, s ott a helyi csapatban fociztam alsóbb szinten. Közben persze folyamatosan kézilabdáztam is, s edzõsködni is kézilabdában kezdtem. A Szegedi Bõrösök nõi csapatát treníroztam, egészen addig, míg el nem vettem az egyik játékosomat. Hatvanegyben megígértem Neki, hogy felhagyok a kézilabdával, de ez negyvenhat évet csúszott.
- Miért nem tudta betartani az igéretét?
- Ötvenhétben, ugyanis megalakítottuk a Városi Kézilabda Szövetséget, Dr. Búzás Emillel és Szatmáry Emillel. Én fõtitkár lettem. Még abban az évben huszonnégy csapat részvételével létrehoztuk a téli Terem Kupát, a Rókusi csarnokban. A következõ évben bekapcsolódtak a középiskolák, a fantasztikus testnevelõknek köszönhetõen. Óriási hangulatot teremtettek a srácok. A Terem Kupával párhuzamosan megrendeztük a Szabadtéri Fesztivál Kupát, ahol a hetvenes évek közepén hetven csapat indult. Hollandiától, az USA-n át Kubáig és természetesen a környezõ országok csapatai vettek részt. A Fesztivál Kupa lassan elsorvadt, de a Terem kupában most rendeztük, a jubileumi ötvenediket. Szatmáry Emillel ez volt a hattyúdalunk.
- Sokszor láttam középiskolás meccseket vezetni, meddig bíráskodott?
- Gyakorlatilag tavaly õsszel fújtam utoljára diák meccset. Mivel mûvezetõ voltam a Gyufagyárban, negyvenhárom évet dolgoztam a Bakay utcában, nem járhattam be az országot, játékvezetõként. Így a megyében, a városban vezettem, több mint ezer mérkõzést. Utóbbi idõben fõleg diák meccseket. Ha a gyerek sportol, és jól elfárad, nem fog drogozni, rossz dolgokat csinálni.
- Mivel tölti majd az igazi nyugdíjas éveit?
- A családomnak szentelem. Marad a kiskert, s végre betarthatom a hatvanegyben tett ígéretemet a feleségemnek. Persze, ha a diáksportban kérnek, még segítek.
2007-02-26 Barok István
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!