1. lap. �sszesen 4.
Az Ărás elsõ rĂ©sze
ide, a második része
ide kattintva elolvashatĂł.
Támadás
A szovjetek a biztosra mentek - volna. EzĂ©rt aztán nĂ©gy összfegyvernemi hadsereg 24 hadosztályát vonultatták fel a finn határra a támadás megindĂtásának pillanatában, a 14 finn hadosztállyal szemben. Az Ă©szaki szárnyon támadĂł csapatok figyelmĂ©t kĂĽlön is felhĂvták, vigyázzanak, nehogy a svĂ©d határt megsĂ©rtsĂ©k. Az erõk Ă©s eszközök összehasonlĂtásábĂłl (szovjet fĂ©l: 425 640 fõ, 2876 löveg Ă©s aknavetõ, 2289 tank; finn fĂ©l: 265 000 fõ, 534 löveg Ă©s aknavetõ, 26 tank) arra következtetett a szovjet fõparancsnokság, hogy itt mindennek mennie kell, akár a karikacsapásnak. Egy dolgot azonban a legfõbb katonai vezetõk nem vettek figyelembe, az Ă©ppen, hogy befejezõdött sztálini, Ă©s a Vörös Hadsereg parancsnoki állományát mĂ©lyen Ă©rintõ,
tisztogatások (katonai szakmai és lelki) következményeit.
A huszonhat finn tank a háború kezdetén
Pedig következmények voltak. Legelõször is az ezredek, hadosztályok és hadseregek parancsnokainak
kikĂ©pzettsĂ©ge messze elmaradt a háborĂşs felkĂ©szĂtĂ©s követelmĂ©nyeitõl (amelyekrõl Sztálinnak, mint legfõbb hadĂşrnak nĂ©mi fogalmai lehettek volna). S, ha voltak is, az ilyesmi egy voluntarizmuson edzõdött „nagy" vezetõt legkevĂ©sbĂ© sem Ă©rdekelt, amiĂ©rt is -a tĂ©li háborĂşban, Ă©s persze kĂ©sõbben is- majd emberĂ©letek tĂz-Ă©s százezreivel kellett az árat megfizetnie. (S, mint tudjuk, Sztálint legkevĂ©sbĂ© sem Ă©rdekeltĂ©k az
emberĂ©letek, Ăgy az árak sem izgatták kĂĽlönösebben.)
A kiképzettség hiánya a hadmûveletek során nagyon is megmutatkozott. A józan szemlélõ azt gondolta volna, hogy a szovjet tisztek, ha mások nem is, kiképzettek voltak a téli hadviselés vezetésében. A parancsnokok azonban nem ismerték a téli hadviselés támasztotta hadsereg-szervezési szabályokat. Nem ismerték a finn földrajzi jellemzõket, és legfõképpen azt, hogy a fedett erdõs, tavas, folyókkal átszegdelt, mocsaras terepbõl mi következik a hadmûvelet és harc megszervezésére. Nem volt elképzelésük arról, hogy mit jelent majd az ellenük kibontakozó a
partizánháborĂş. Halvány segĂ©dfogalmuk sem volt a tĂ©li álcázás jelentõsĂ©gĂ©rõl. KĂ©ptelenek voltak a gĂ©pesĂtett csapatok hatĂ©kony mozgatására a finn terep tĂ©li körĂĽlmĂ©nyei közepette. És elkerĂĽlte figyelmĂĽket az is, amit Mannerheim marsall kĂ©sõbben Ăgy foglalt össze: „az Ăşgynevezett Mannerheim vonal erõssĂ©gĂ©t nem az erõdĂtmĂ©nyek, hanem az országukĂ©rt ott harcolĂł katonák hõsiessĂ©ge jelentette". S mivel Leningrád vĂ©delme elhomályosĂtotta szemĂĽk világát, a fõ csapás irányát is a KarĂ©liai-földszoros tĂ©rsĂ©gĂ©ben jelöltĂ©k ki, noha Észak-KarĂ©liábĂłl Ă©s a sarkkör körzetĂ©bõl (9. Ă©s 14. hadsereg sávjábĂłl) indĂtott fõ csapással, ha logisztika is lett volna hozzá, könnyen bevehettĂ©k volna Finnországot.
|< Kezdďż˝
< El�z�
1
2
3
4
K�vetkez� >
Utolsďż˝ >|
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!