1. lap. �sszesen 5.
Japán Európában alig ismert, közel 2000 éves, rendkívül mozgalmas történelmének és gazdag, kifinomult - jelen sorok írója által mélységesen tisztelt - kulturális hagyományainak még csak rövid összefoglalása is meghaladja jelen írás kereteit. Ahhoz azonban, hogy valós képet alkothassunk szerepérõl a második világháborúban és az Ivo Dzsimai csata jelentõségérõl, ismernünk kell legalább vázlatosan Japán újkori történelmét és a csendes-óceáni hadszíntér legfontosabb eseményeit.
Egy nagyhatalom születéseA feudális nagyurak közötti állandósult polgárháborúk 1600. szeptember 15.-én,
szekigaharai csatában értek véget. Itt a legerõsebb és legtaktikusabb nagyúr, a legendás
Tokugava Iejaszu megsemmisítõ vereséget mért egyesült riválisaira. Ettõl kezdve õ lett az ország tényleges ura, aki
Edóból irányította Japánt. Három évvel késõbb a tényleges hatalommal nem rendelkezõ
császárral sógunná neveztette ki magát. Ezzel kezdetét vette a Tokugava-sógunátus kora. Tartva a politikai beavatkozásoktól, az idegen vallási tanításoktól, és az ezt követõ gyarmatosítástól a sógunátus 1612-ben betiltotta a keresztény vallást és 1614-ben bezárta a kapukat a külföldiek elõtt, kivéve néhány holland és kínai kereskedõt. Az õ mûködésüket egy kis szigetre, a
Nagaszaki mellett fekvõ Desimára szûkítették. Egyre keményebben korlátozták a kereskedelmet, megkezdõdött a keresztények üldözése, végül 1639-tõl a külföldiekkel való kereskedést szinte teljesen betiltották. Japán ezzel több, mint két évszázadra elszigetelte magát a külvilágtól.
Az elszigeteltségnek 1854-ben szakadt vége, amikor
Matthew Calbraith Perry sorhajókapitány vezetésével amerikai hadihajók érkeztek Japánba. A sorhajók ágyúival kikényszerített
kanagavai egyezmény értelmében az ország megnyitotta kapuit a világ elõtt. Több hasonló, Japán számára kedvezõtlen szerzõdés a nyugati hatalmakkal gazdasági és politikai válságot eredményezett és ismét felrémlett a japán nemzet elõtt a gyarmatosítás réme. Ne feledjük: ekkor már Japán volt Délkelet-Ázsia egyetlen valóban független állama.
A kialakult politikai feszültség hatására az utolsó sógun, Tokugava Joshinobu 1867-ben a császár javára lemondott hatalmáról, ám ezt nem mindenki fogadta el. Egy rövid, a központi császári hatalmat megerõsítõ polgárháború végeztével, amely végérvényesen megbuktatta a sógunátust, 1867. február 3.-án trónra lépett a modern japán megteremtõje és elsõ uralkodója, a ma is regnáló
Jamato-dinasztia alapítója,
Meidzsi (Mucuhito) császár. Kezdetét vette a
Meidzsi-kor (1867. február 3. - 1912. július 30.), melyet „Meidzsi restauráció"-nak éppúgy neveznek, mint „Meidzsi forradalom"-nak
A restauráció az állam és a társadalom minden területén véget vetett a Tokugava-sógunátus több mint két és fél évszázados feudális uralmának. Megszüntette a feudalizmust és új, modern kormányzatot hirdetett meg. Reformjaival egy központosított alkotmányos monarchiát hozott létre, visszaállította az uralkodói ház tekintélyét. Japán átvette a nyugat politikai, igazságszolgáltatási és katonai rendszerét. A közigazgatás francia, a haditengerészet brit, a hadsereg és a közoktatás porosz és francia példák nyomán szervezõdött meg. A császári székhely
Kiotó helyett a
Tokió nevet felvevõ Edó lett.
A Meidzsi-reformok szimbolikus vezéregyénisége maga Meidzsi császár volt. Bár megalakult a parlament, valójában annak és a császárnak sem volt tényleges hatalma: az igazi erõt azok a
daimjók és
szamurájok birtokolták, akik, felismerve az idõk szavát, a restaurációt szervezték és vezették.
Az elmaradott, feudális országból Japán rövid idõ alatt iparosodott nagyhatalom lett. Hogy fedezze a gyors fejlõdés miatti szükségleteit, lévén nyersanyagokban és termõföldben is szegény ország, ugyanúgy, mint korábban az európai gyarmatosító nagyhatalmak, háborúkat indított területek és erõforrások megszerzésére. Az elsõ kínai-japán háború és az
orosz-japán háború gyõzelmei után Japán megszerezte Tajvant, Koreát és Szahalin déli részét.
A XX. század elején a rövid Taisó-korszakot (1912. július 30. - 1926. december 25.) Mucuhito fia,
Josihito (Taisó) császár uralkodását, Japán terjeszkedése és fegyverkezése jellemezte. Az ország az elsõ világháborúban a gyõztes
antant hatalmak oldalán állt, így a háború után tovább növelhette befolyási területét a központi hatalmak egykori érdekeltségei egy részének megszerzésével. Azonban a világ nagy újrafelosztásából lényegében kimaradt. Ezért a Taisót követõ, a világban Hirohito néven ismertté vált
Sóva császár uralkodása (1926. december 25. - 1989. január 7.) alatt Japán tovább folytatta a terjeszkedést, amelynek részeként 1931-ben elfoglalta
Mandzsúriát. A nemzetközi közösség nemtetszését fejezte ki a megszállás miatt, ezért Japán két évvel késõbb kilépett a
Népszövetségbõl.
|< Kezd�
< El�z�
1
2
3
4
5
K�vetkez� >
Utols� >| 
,
Gyûjtemény
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!